szerda, március 14, 2012

Az igazság reménysége

„Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.” (Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 5. vers)

Pál eme levelét olvasva, a Galátziabeli gyülekezetek egy sajátos problémájáról értesülhetünk. Júdeából származó Tévtanitok járták a közösséget, akik a pogányságból megtérteket a körülmetélkedés szertartására igyekeztek kötelezni. Azt tanították: „Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.” (Apcsel.15:1)

Viszont az apostol, volt farizeusként jól ismeri a lehetetlenség eme útját, ezért tiltakozik oly hevesen a cselekedetek általi megigazulás tana ellen. Így kérdi őket: „Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” (Gal.3:3)

Persze, ma is vannak, akik számára túl egyszerűnek, túl mesebelinek tűnik a mennyországba vezető út. ’Egy-egy akadályt csak fel kéne állítani, hogy csak az arra érdemesek juthassanak oda.’

Ha a jó cselekedet egy lépés a menny felé, a rossz cselekedet pedig hátralépés, ha őszinték vagyunk magunkhoz, el kell ismernünk, mivel legalább annyi rosszat teszünk, mint jót, a nap végére nemhogy közelednénk Isten országához, inkább egyre eltávolodnánk.

Így Pál arról szeretne meggyőzni bennünket is, hogy az evangélium középpontjában nem az ember, hanem az Isten cselekedete áll.

Az üdvösségbe semmit sem számít, ha száz keresztet cipelsz is és naponta ötöt faragsz még magadnak…

Az örök élet elnyerésében csupán egy kereszt számít; Jézus keresztje, Jézus érted hozott áldozata. S mit tettél vagy teszel azért, hogy Ő életét adta érted?

Ha hittel elfogadtad, válaszold Pállal együtt:
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)