szombat, február 04, 2012

Hála mindannyiunk szüleinek

„Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."

Lk 15,22-24

Mindig megdöbbent az apa szeretete Jézus régi példázatában. Mennyire odaadó, elfogadó, mennyire feltétel nélküli. Fontos dolgokra tanít meg bennünket. (Olvasd el a teljes példázatot Lk 15,11-32!)

1. Az önállóság nem egyenlő a függetlenséggel.

Ifjúként vágyunk az önállóságra. A bölcs gyermek meghallgatja szülei tanácsát és a döntését önállóan hozza meg. A bölcs szülő pedig nem parancsol, nem utasítja felnőtt gyermekét, csak szeretettel tanácsolja azt.

2. Ami a szüleimé, az nem az enyém.

Gyermekként mindent, mit a szüleinktől kapunk, természetesnek veszünk. Felnőttként azonban meg kell értenünk, hogy szüleink javai nem a mieink. Azért ők dolgoztak meg, amit tőlük kaptunk, az szeretetük bizonyítéka és nem járandóság, tehát nem követelhető.

3. Nem mindegy, milyen célokat tűzünk magunk elé.

Nem is sejtjük, mennyire meghatározóak ifjúkori álmaink, vágyaink. Hatással vannak azokra a célokra, amiket később kitűzünk magunk elé. Ha rossz célokat választunk, évekbe telhet, mire rájövünk: csak eltékozoltuk az időnket.

4. Meg kell tanulnunk, ki az igazi barát.

A tettrekészség, az erős akarat, a tehetség sokszor vonzza azokat az embereket, akik mindig csak másokból élnek. De csak addig maradnak, míg hozzájuthatnak valamihez, amiért nem kell tenniük semmit. Óvakodj tőlük!

5. Van-e visszaút?

Ha mégis hibáztál, ha rossz döntéseket hoztál, ha úgy tűnik, hogy minden hidat felégettél magad mögött, tudd, mégis van visszaút. Ez mindig az alázaton, a bűnbánaton, a megbocsátáson keresztül vezet.

6. Mindannyian tékozlók vagyunk.

Csupán az a különbség köztünk, hogy vannak, akik az atyai háztól elfelé és vannak akik már visszafelé tartanak. Albert Schweitzertől származik a következő gondolat: Isten nem a sikert várja tőlem, hanem az erőfeszítést. Nem a célba érést írja elő, csupán menet közben akar találni visszatérésekor."