szerda, február 08, 2012

Boldog, aki hisz

„És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.”
(Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers)


Két ember szemlélte egy kiállításon a jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt.
- Maga mit lát kiemelkedőek ezen a képen? - kérdezte az egyik.
- Ó kérem, - volt a válasz - ez a festmény csodálatos. Minden mesterien ki van dolgozva. Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az arckifejezések. Minden, nézze csak, minden tökéletes.
- És látja ott a kép szélén azt az eldobott botot? Ahhoz mit szól?
- Valóban. Mit gondol, mit keres ott az a bot?
- Én úgy gondolom, az az otthagyott bot a hit kifejeződése.
- Hogyhogy?
- Ez az ember ott ülhetett az útfélen, de mikor meghallotta Jézus közeledését, kiabálni kezdett. Mikor Jézus magához hívta, a botját hátrahagyva ment a Mesterhez. Ezzel is kifejezve a gyógyításban való hitet, hiszen a botra már úgysem lesz szüksége.

Igen, ez az igazi kifejeződése a hitnek. Mikor még a teljesülés előtt eldobod a mankót, odabotorkálsz Jézushoz és várod az ígéret teljesülését.

Mégis, mily sokszor Tamás módjára csak a szemünknek és kezünknek hiszünk. Saját magunk próbálunk emberi mankókkal, emberi eszünk szerint végigbotorkálni életünk útján és persze ugyanakkor szeretnénk ebből kigyógyulni, de nem merjük teljesen Istenre bízni magunkat, hogy az Ő kérései szerint éljünk.

Pedig ez a hit a valódi boldogság kulcsa. Jézus ezt mondja a mai lelki vakoknak és Tamásoknak is; „boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Ján.20:29)

Dobd el tehát a mankót! Kelj fel és járj Jézus elvei szerint!