csütörtök, január 26, 2012

S.O.S


"Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre!
Zsoltárok könyve 71:12

Sokszor érzem azt, hogy a zsoltáros szavait idézem, miközben Istenhez fohászkodom.

Mert vágyom Valaki közelségére, aki összerakja a ledőlt kockaváramat, megjavítja, amit elrontottam és felszárítja a könnyeket, vagy letörli az izzadtságot a homlokomról.

Látnom kell az égen Isten keze nyomát és éreznem kell ez életemben. Vigasztalását, ölelését, irányítását. Ezért küldöm ezeket a szavakat hozzá, mert szükségem van rá mint a levegővételre...

Isten odasiet hozzánk és segít. Érdekes utakon vezet, de igen, segít.

Vajon én csak kérek tőle, ezután is, vagy adok is neki egy szívet, életet, órákat? Sajnálom-e a neki és a szeretteinek adott időt, de elvárom, hogy a nap 24 órájában őrző-védő szolgálatot teljesítsen nekem? Isten a mai napon is segítségedre siet, de te hol vagy ebben a folyamatban? Tovább mész, mit sem törődve a hálával, és nem mondod el neki dalban, imában, vagy szimpla szavakban, hogy SZERETLEK ISTENEM, HISZEN TE ELŐBB SZERETSZ ENGEM? Ma ne hallgasd el, hogy mit tesz Isten!