hétfő, január 30, 2012

Jézus nem utasít el


"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el."
János evangéliuma 6:37

Semmi sem áll távolabb a valóságtól, mint az a gondolat, hogy Isten nem törődik az emberekkel, és arra törekszik, hogy jól megleckéztessen, megbüntessen mindenkit. Nagyon egyszerűen lemérheted ezt a kérdést: mit érzel általában Istennek kapcsolatban? Érezted-e már nyomasztónak mindent átható tekintetét? Vagy talán csak bosszúsan gondoltál rá, ha valamilyen nehézséggel küzdöttél? 

Isten sokszor elérhetetlennek, érthetetlennek tűnik számunkra. Ezzel nincs is semmi probléma, mert bűneink miatt egyre távolabb kerülünk a szent és tiszta Istentől. Hogyan is mehetnék én hozzá? Méltó vagyok-e arra, hogy kegyelmébe fogadjon? Az igazi kérdés inkább az, hogy bízok-e én benne, jól ismerem-e ahhoz, hogy hozzá forduljak.

Az Istennel kapcsolatos kétségeink, aggályaink abból adódnak, hogy elfeledkezünk arról az időről, amikor az Isten ember volt. Az Isten-ember Jézus Krisztus elérhető, megközelíthető, bizalomgerjesztő volt. Nem kellett félni attól, hogy valakit elküld, mert nem méltó hozzá.

Jézus nagyszerűsége mégsem csupán az volt, hogy kézzelfoghatóan, fizikálisan elérhető volt. Ő nemcsak elfogadta, hanem kereste, hívta maghoz a bűnösöket, hogy általa lehetőségünk és bátorságunk legyen megállni Isten trónjánál.

Jézus ma sem küld el senkit, aki rajta keresztül szeretne üdvözülni, örök életet és irgalmat nyerni. Az ajtó viszont bezárulhat előttünk, ha nem lépünk hittel és kellő alázattal.