szerda, január 25, 2012

Istenben bízom

„Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam”
(71. Zsoltár. 7. vers)


„Csudává lettem sokaknak”, vagy, ahogy más fordítás mondja „csodálkoznak rajtam sokan.” - mondja Dávid. Mi lehetett a csodálkozás oka?

Dávid isteni csodával legyőzte a Gáthi óriást, Góliátot, több harci sikert ért el pásztorfiúként, mint a korabeli harcedzett vitézek, vagy maga Saul a király. „És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét.” (1Sám.18:7)

Bizony, ez is lehetett volna a csodálkozás tárgya. Viszont, Dávid az igaztalan üldözés miatt vált „csudává” sokak számára. A korabeli bulvársajtó biztos tele volt történetével; A semmiből jött, hős lett, de kiderült, hogy csak a trónt akarta megkaparintani. Vérdíjat tűztek ki a fejére, de ez a ’rablófejedelem’, csodával határos módon mindig kicsúszik a hatóság kezéből...

A tömeg számára ez a skandalum volt a csoda, Dávid számára valami más. Amikor menekül féltékeny apósa gyilkos haragja elől, szabadulásában nem saját találékonyságát, ügyességét látja, hanem Isten erejének megnyilvánulását.

S hozzá hasonlóan, mi is üldözöttek vagyunk. „a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.” (1Pét.5:8)

Életünk nap, mint nap veszélyben forog. De az Úr, akiben bízunk sokszor számunkra láthatatlan módon oltalmaz meg a legnagyobb veszélytől, a kárhozat útjától.

Így ma Dáviddal együtt adjunk hálát az Örökkévalónak, hogy a lelki harcunkhoz erőt ad ma is, és az Ő érdeméért győzőként ott ülhetünk, az Ő királyi székében.

„A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel.3:21)