szombat, november 19, 2011

Lélek szerint

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Gal 5,22-23

Szeretet:A szeretet mennyei eredetű plánta, melyet naponta kell gondoznunk. A szelídség, a kedvesség, a hosszútűrés mindent eltűr és mindent elvisel, és az, hogy nem tudnak könnyen felingerelni, ezek a szeretet értékes fájának gyümölcsei. (Review and Herald, 1888. június 5.)

Öröm:Igéjében az Úr úgy mutatja be népét, mint egy örvendező népet… Törekedjünk arra, hogy megtanítsuk a hívőket az Úrban való örvendezésre! A cselekvő hit eredménye a lelki öröm. Isten népének hittel és Szentlélekkel teljesnek kell lennie, s Uruk csak akkor dicsőül meg bennük. (Bible Training School, 1905. április 1.)

Békesség:Akik nyugtalanok, panaszkodók és zúgolódók, azok azért olvassák a Bibliát, hogy azzal is bizonyítsák saját eljárásaikat. Ők Isten tanácsait elutasítják vagy kiforgatják. Békessége annak van, aki akaratát Isten akaratába helyezte és vágyik arra, hogy az isteni utasítást kövesse. (Signs of the Times, 1893. augusztus 14.)”

Türelem:A világban van egy ál- és egy igazi kereszténység. Az ember igazi jelleme abban nyilvánul meg, hogyan bánik embertársaival. (Review and Herald, 1895. április 9.)

Szívesség:Nekünk, keresztényeknek nem szabad keményszívűnek és megközelíthetetlennek lennünk. Magatartásunknak Krisztust kell tükröznie, jellemünknek pedig a mennyei kegyelem szépségét kell magán viselnie. Isten jelenlétének kell velünk lakoznia, s bárhol vagyunk, árasszunk fényt a világra. A körülötted élőknek fel kell ismerniük, hogy a menny légköre leng körül téged. (Review and Herald, 1892. szeptember 20.)

Jóság:Ha az igazság iránti szeretet él a szívedben, akkor az igazságról fogsz beszélni, arról az áldott reménységről, mely Jézusban van. Ha szeretet van a szívedben, akkor arra fogsz törekedni, hogy testvéredben megalapozd és felépítsd a legszentebb hitet. (Review and Herald, 1888. június 5.)

Hűség:Nem lehet valaki Krisztus küldötte és nem végezheti Ura munkáját anélkül, hogy ne működnék együtt Istennel a Szentlélek által. Csak úgy válhatunk alkalmassá a mennyre, ha jellemünk átalakul… Isteni természet részeseivé kell válnunk, … mert a Szentlélek munkája az, hogy nemesíti az ízlést, megszenteli a szívet és bemutatja a léleknek Jézus hasonlíthatatlan szépségét. (Bible Echo, 1893. február 15.)

Szelídség:Nem, nem jelent lefokozást az, ha valaki a Golgota Férfiának nyomdokaiba lép. Nap mint nap üljünk le Jézus lábaihoz, és tanuljunk tőle, hogy beszélgetésünkben, viselkedésünkben, ruházkodásunkban és minden dolgunkban az a tény legyen nyilvánvalóvá, hogy Jézus irányít bennünket és uralkodik felettünk. (Review and Herald, 1892. május 10.)

Mértékletesség: Isten minden embertől elvárja, hogy adja át testét neki élő áldozatul, nem pedig halott, vagy haldokló áldozatként, melyet legyengített saját életvitele, s mely telve van tisztátalansággal és betegséggel… Ha testünk törvényeit sértjük meg, az ugyanolyan bűn, mintha a Tízparancsolat egyikét hágnánk át, mert ez is, az is Isten törvénye. Nem szerethetjük Istent teljes szívünkből, elménkből, lelkünkből és erőnkből, míg sokkal jobban szeretjük hasunkat és ragaszkodunk ínyenc falatjainkhoz. Ezzel naponta aláássuk egészségünket, mellyel Istent dicsőíthetnénk meg, mert ő teljes erőnket, teljes szellemi képességünket elvárja tőlünk. Bár Krisztus követőinek valljuk magunkat, akik az örök élet elnyerésére készülünk, káros szokásainkkal mégis egyre csökkentjük életerőnket... (Testimonies, 2. kötet, 70-71. oldal)

Ellen G. White írásaiból válogatva

péntek, november 18, 2011

Hit és cselekedetek


„…ugyan mit érnek a szavak? Bizony, nem érnek semmit! Ugyanúgy van a hit is: ha nem követik a tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nincs benne élet.”

Jakab 2:17.

Különösen mi magyarok, hajlamosak vagyunk a végletekre. Vagy az egyik oldalra zuhanunk, vagy a másikra.

Testvéreim! A hit önmagában mit sem ér! A cselekedetek a fontosak! Ha nem teszel semmit, hogyan mutatod meg hitedet? Igenis, a cselekedeteid által üdvözülsz!

Testvéreim! A hit a fontos! Nincs szükség cselekedetekre! Jézus minden „cselekednivalót”, minden törvényt a fára szegezett. Nincs többé törvény egy keresztény számára! Csakis hit által üdvözülsz!

Nos, hogy hangzik?

Erre itt van ez az ige, amit Jakab leír, hogy halott az a hit, amit nem követnek tettek. Sőt, azt írja, hogy a cselekedetek teszik élővé a hitet!

Gondolkodj el ezen ma reggel.

csütörtök, november 17, 2011

Jótékonyság, adakozás

"A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten."

Zsidókhoz írt levél 13:16

Jézus halálakor a kárpit a szentek szentjébe vezető úton kettészakadt. Dániel könyve megjövendöli azt a próféciai eseményt, amikor a Messiás véget vet a véres-, és ételáldozatoknak. Ma már nem áldozunk tiszta állatokat Istennek.

Isten mégis gyönyörködik egyfajta áldozatban: amikor abból, amit Istentől mi kaptunk, egy részt odaadunk a nálunk szegényebbeknek.

A matematika világa ismeri a kivonás törvényét. Ha van tíz egységed és ebből egyet odaadsz, akkor neked kevesebb marad. A Biblia egy másik törvényszerűséget ígér: "Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut" (Péld. 11:24). Ha odaadsz egy részt, neked sokkal több marad, mint amennyid volt. Nem megmagyarázható és nem is logikus, nem is matematikai, hanem lelki törvény. Mégis működik.

Adni az önző embernek nehéz. Egy mondás szerint az embernek mindig a zsebe tér meg utoljára. Pedig Isten ma is vár áldozatokat, még ha nem is véreset. A viszonzás Istentől sohasem marad el, még ha nem is akkor érkezik, amikor várjuk.

Ez a törvény sohasem lesz logikus és sohasem fogjuk a hogyanját megérteni. Csak akkor működik, ha kipróbáljuk.

szerda, november 16, 2011

Az Úr bátorító szava

„Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.”
(Jeremiás könyve 1. fejezet 7-8. vers)


Néhány éve az emberek fájdalomtűrő képességét vizsgálva, egy kísérletet végeztek pszichológusok. A tesztalanyokat mezítláb egy kád jeges vízbe állították, majd azt mérték mennyi ideig képesek elviselni a metsző hideget.

A vizsgálat eredményeként, találtak egy tényezőt, amely egyeseket képessé tett arra, hogy kétszer annyi időt töltsenek a vízben, mint a többiek.

Mi volt ez a tényező? A bátorítás. Akik mellett ugyanis ott állt valaki, aki jelenlétével támogatta és szavaival bátorította őket, képesek voltak tovább tűrni a fájdalmat.

Ám a bátorítás nem csupán a fájdalomküszöbünket emeli meg, hanem segít leküzdeni a félelmeinket, sikeresen megoldani mindennapi feladatainkat, képessé tesz ismeretlen célok elérésére.

Gondoljunk csak bele, Jeremiás, mint fiatal fiú odaáll a nép, a király elé és megtérésre kell, hogy hívja őket.

De hogyan? Miért éppen én? Hisz én még ifjú vagyok. Nincs tapasztalatom. Még sohasem csináltam ilyesmit. Mi lesz, ha elrontok valamit? Ha nem jól hangsúlyozom a szavakat, vagy nem úgy, nem azt szólóm, amit kellene?

Teljességgel együtt tudok érezni Jeremiással, mert még ma is, mielőtt odaállok prédikálni, vagy előadást tartani, vagy akár egy lelkigondozói alkalommal, ugyanezekkel a kérdésekkel küzdök. S ha nem beszélgetnék minden reggel az Örökkévalóval, e félelmek következtében el sem indulnék.

Milyen jó, hogy Ő ma is szól és bátorít az Igéből és embertársaink által is, úgy ahogy Pál írja: „De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz érkezésével... úgyhogy még jobban örültem.” (2Korintus 7:6-7)

Uram, használj fel ma mások vigasztalására, bátorítására!

kedd, november 15, 2011

Ő az én Apukám!



  „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes  és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.” Jer. 9,23-24





Kérdezz meg egy gyereket, az apukájára mutatva, hogy ki ott az a bácsi?
Mit fog válaszolni?

„Ő az aki gondot visel rólam, aki megveszi a ruháimat, enni-inni ad nekem, átölel ha valami fáj, megvigasztal, helyes irányba terel, ajándékokkal halmoz el és mindent megtesz, hogy mosolyogni lásson” – Ezt fogja mondani?

Nem!

Egyszerűen azt mondja, hogy ő az Apukám…
Nekem ezt jelenti ismerni Istent – Ő az Apukám!

És neked kicsoda Isten?
Gondolkozz el ezen egy pár percet, és valakinek dicsekedjél el vele a mai nap. 

hétfő, november 14, 2011

Kemény beszéd - örök élet beszéde



"Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."
János evangéliuma 6:68-69


Jézus népszerűsége csúcsán egy csapásra megritkítja rajongói táborát, annyira, hogy úgy tűnik, még a tanítványai is otthagyják. Miért tesz ilyet? Aki marad, miért marad mégis?

A kérdések ma sem költőiek, mint ahogy Jézus szavai sem a tömegízléshez igazodtak. Jó hírt hozott, Isten országát építette, szolgálta az embereket, de ők nem akartak túl látni földi vágyaikon, a megjobbított bűnös világ felemás vízióján.

Jézus minden embert szeretett volna megszólítani, reménységgel feltölteni, megmenteni. Ezt viszont csak akkor tudja megtenni, ha nem a "kenyérért és halért" követjük, mint a korábban jóltartott tömeg. Azt akarja, hogy fogadjuk el őt, mint az Élet Kenyerét, mert aki hisz benne soha nem éhezik meg. Azt is hozzátette, hogy aki nem fogadja el őt, nincs élet őbenne.

Jézus nyíltan beszélt. A hallgatóság értette a mondottakat, mert emlékeztek Izrael történetére, amikor Isten mennyei kenyeret, mannát adott naponta a pusztában vándorló népnek. Ha nincs a manna éhen halnak. Ha nincs Jézus… ugye nem kell folytatnom.

Kell neked ez a Jézus? Kell egy ilyen Jézus? Aznap sokan elhagyták őt. Talán jobb is volt akkor, mintha később tették volna. Isten néha próbára tesz "kemény" beszédével, hogy lássa, mennyire gondoljuk komolyan követését. Nem elcsüggeszteni akar, hanem emlékeztetni az egyedüli esélyünkre. 

vasárnap, november 13, 2011

Mi mibe kapaszkodjunk?

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
János evangéliuma 5:24

Válság és bizonytalanság mindenfelé, amerre csak jársz. Ezrek néznek kérdőn egymásra, a kormányra, az égre, hogy mikor lesz már végre vége ennek az állapotnak. Ez a világ már rég nem az, mint aminek az Alkotó megálmodta. Nem természetes az, hogy valakinek nincs meg a napi kenyere, a munkája, a múltja, jelene, jövője; hogy valakinek nincs meg az élete.

A reggeli bágyadt gondolkodás közben füledbe csendülnek egy évekkel ezelőtt látott film szavai: „Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog, ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia. Új nap virrad majd fel, és ha egyszer kisüt a Nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, mit. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem. Most már tudom. E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Tovább mentek, mert volt mibe kapaszkodniuk.”

Volt mibe kapaszkodniuk... Mondd, barátom, te ma reggel mibe kapaszkodsz, amikor minden inog körülötted, és a legbiztosabbnak hitt dolgok pillanatok tört része alatt válnak rommá, semmivé, magukkal rántva azt, aki beléjük helyezte bizalmát? Mibe kapaszkodsz, amikor addig öröknek hitt eszmék és elvek válnak egy újabb rendszer martalékává?

Isten ma reggel eléd tár egy különleges megoldást, egy különleges kapaszkodót: saját magát, a Hitet Benne. Hitet Istenben, a szerető Istenben, akit nem magad alkottál magadnak. Hitet a valódi, a létező Istenben, akit olyannak ismerhetsz meg, amilyen valójában. Hitet abban az Istenben, akinek a menny nem volt elég jó nélküled, és odaadta érted a legdrágább kincset. Hitet Abban, akinek nem mindegy, hogy meddig élsz.

Ragadd meg hát ma reggel a Kapaszkodót, és élj örökké!