szombat, szeptember 10, 2011

Önvizsgálat

„Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek - e. Tegyétek csak próbára magatokat! Nem ismeritek föl, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.”

2Kor 13,5

Önvizsgálat. Egyre nagyobb szükségünk van rá. Sok olyan betegség van, amit még időben, a lehető legkorábbi szakaszban kellene felismernünk, hogy ne legyen bajunk. Sok olyan szórólap található az orvosi rendelőkben, a klinikákon, ami ebben segít bennünket. Következzen most egy lelki önvizsgálat három lépésben!

Első lépés: Vedd elő a Bibliád!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek: nincs Bibliád. Van, de nem tudod, hol van. Ha poros. Ha az jut eszedbe, hogy miért tennéd. Ha lelkiismeret-furdalásod, vagy más kellemetlen érzésed van, mikor a kezedben tartod.

Minden rendben, ha: hamar megtalálod, mert ott van a közeledben. Csak egy pillanatba telik, mire kinyitod a kedvenc fordításod annál a könyvnél, amit épp reggel olvastál. A szíved örömmel teli, mert végre olvashatod Barátod üzenetét, ami mindig nyugalommal tölt el.

Második lépés: Olvasd el a legkedvesebb idézeteid Jézus Krisztustól!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek: felmerül benned a kérdés, ki is az a Jézus? Csakis egyedül a János 3,16. jut eszedbe. Lázasan keresel az evangéliumokban, de közben arra gondolsz, mikor lesz már vége ennek a tesztnek, hogy mehess végre a dolgodra, mert várnak a haverok.

Minden rendben, ha: alig tudsz választani, mert olyan sok jut az eszedbe. Aztán kiválasztod azt, amit épp tegnap idéztél a barátodnak, hogy vigasztald.

Harmadik lépés: Imádkozz!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek:ezt még eddig mindig valaki más tette csak helyetted a családban, a közösségben. Erősen gondolkozol a „Mi Atyánk” szövegén. Nincs kedved hozzá, mert úgysem tudnál mit mondani. Csak folyamatosan sorolod a kéréseket: Adj egészséget, jó anyagi helyzetet, sikerüljön a vizsgám/felvételim/meghallgatásom… - de nincs hálaadás, dicsőítés és nincs benned csend az Úr előtt.

Minden rendben, ha: hálával csordultig telt szíved kitárod Isten előtt. Elmeséled a napod, megosztod örömöd, bánatod, gondolataidat, érzéseidet. Mindig van kiről beszélned az Úrnak, mert tudod, hogy a jó szándékod kevés az Ő segítsége nélkül. Bátran mersz kérdezni, vezetéséért imádkozni, mert nem akarsz időt vesztegetni azzal, hogy akarata ellen cselekszel.

péntek, szeptember 09, 2011

Hit és élet


„Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Zsidókhoz írt levél 10:38-39.

A Szentírásban többször olvashattál arról, hogy aki megfordult, az ráfizetett. Ezt maga Jézus is megmondta:

Aki az eke szarvára teszi kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lukács 9:62.)

Emlékszel Lót feleségére?

Szíve Sodomában maradt. Sajnálta vagyonát, kapcsolatait, azt az életformát, amit ott kialakított – hátrafordult, és földbe gyökerezett a lába. Sóbálvánnyá változott.

Vagy Démás. Háromszor olvashatsz róla a Bibliában. Először úgy, hogyTovábbá Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, az én munkatársaim” Filemon 1:23. Aztán: „Köszönt titeket Lukács, ama szeretett orvos, és Démás. (Kolossé 4:14.) Végül: „Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába” (2Timóteus 4:10.)

Megfigyelted? Először úgy említi Pál, hogy Démás neve megelőzi Lukácsét. Aztán a sorrend megváltozik. Végül: Démás elhagyta Pált, mert fontosabb volt számára a ’jelenvaló világ’.

Hallottad a gazdag ifjú történetét. Volt valami, ami közé, és mestere közé állt. Az ő esetében a vagyon. De ma ez lehet barát, kocsi, befolyás… Sajnos elment, megszomorodva, mert a rossz oldalt választotta.

És Te?

A mai ige így fejeződik be: De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

Egy másik fordításban ez így hangzik: „Mi azonban nem azok közé tartozunk, akik visszafordulnak és elvesznek, hanem azokhoz, akik hisznek…”

Ma még választhatsz: Hit és élet – vagy visszafordulás és halál!

Isten gyönyörködni szeretne benned!

Ma 13.30-kor az MR1 Kossuth Rádióban Adventista félóra lesz.

csütörtök, szeptember 08, 2011

Beteljesített igéretek



"Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik."
Zsidókhoz írt levél 10:25-37



Ugye ismerős neked az az érzés, hogy vársz valakire, akit még csak nem is ismersz, csak úgy sejted, hogyan nézhet ki...? A találkozó sikerében valami jelben és helyben egyezzünk meg, mert különben nem találnánk egymásra.

Ehhez hasonlóan Isten is jeleket ad, útmutató táblákat helyez ki, azért hogy ne érezzük:hiába várakozunk, rossz helyen, vagy rossz időben ne várjuk Őt. Mivel az útjelzőket gyakran lombos fák is eltakarják, a lelkesedés, a bizalom lankad. Ezért figyelmeztet a Biblia - a kitartásra, hiszen az ígéret nem vész el, csak időben teljesedik.

Nehéz Isten ígéreteiben bízni, amikor nem látjuk, nem érezzük az irányító táblákat. Amikor a vihar előtti nagy csendben vagyunk. S mégis Isten ígérete teljesedik, visszajövetelének jeleit láthatjuk, bár nem mindig azonosítjuk be őket. Végtére is jelek nélkül is ugyanúgy kellene bíznunk Istenben, mert Ő változatlan, még a változás árnyéka sem jellemző rá!

Ezért hát, jeleket látva vagy nem látva ma határozd el, hogy vakon elengeded magad Isten karjaiba hullva, hogy tegyen veled bármit, vezessen bármerre és hadd legyen még néhány meglepetésnyi csoda, amit még tartogat számodra! Aki ígérte, jön, és nem késik!

csrenáta

szerda, szeptember 07, 2011

A szelídek boldogsága

„Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.”
(Máté evangéliuma 5. fejezet 5. vers)


Sok embertől hallottam már azt, hogy; - Nem olvasom a Bibliát, mert az eleje, mármint az Ószövetséget túl véres, a vége, az Újszövetség pedig tele van elvont jelképekkel, paradox parabolákkal.

A boldogmondások is, a felületes olvasó számára ilyen látszólagos ellentmondást hordozó üres, megfoghatatlan frázisként konganak.

Boldogok a szelídek? De hiszen már gyermekkorunkban arra nevelnek; Ne hagyd magad! Állj ki magadért! Csapj az asztalra!

Örökségül bírják a földet a szelídek? Jézus korában a rómaiak erőszakkal elvették a földet, de ugyanez ment végbe később a gyarmatosítás idején és korunkban is. Bizony, a földet nem a szelídek öröklik.

De akkor mit akar Jézus ezekkel a szavakkal?

A szelídség, nem tutyimutyiságot takar, hanem azt az Istennek való élést és odaszánást, megelégedést és lelki békét, amit egyedül Tőle leshetünk el, ahogy mondja: „tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Máté 11:29)

S ha látjuk a gazdagságért ácsingózókat és megkérdezzük őket boldogok-e, láthatjuk, mennyire igaza van Jézusnak, mikor azt mondja: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Máté 16:26)

Azt olvassuk; a szelídek nem jutalmul kapják a földet, hanem öröklik azt. Ebből is látszik, hogy a Jézusi szelídség nem emberi produktum, nem az, hogy összeszorítom a fogam és szelíd leszek, majd a végén jutalmul megkapom, hogy részem lehet az újjáteremtett földön.

Ahhoz, hogy valaki örökségül kaphasson valamit, az örökhagyónak meg kell halnia. Így a szelídek nem azért boldogok, mert egy megérdemelt fizetséget kaptak, hanem mert olyan kegyelmi ajándékhoz jutottak, mely Jézus nélkül sohase lehetett volna övék.

Jézus szelídsége pedig az a feltétel nélküli szeretet, mellyel ma téged is körbe akar venni.

Engedd hát, hogy még jobban megérintsen!

kedd, szeptember 06, 2011

Járjatok világosságban


Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.

János evangéliuma 12,35-36

Jézus mondja: "Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket." Gyűjts össze minden sugarat, ne menj el egy mellett sem! Járj a fényben! Valósíts meg minden igazságot, melyet az Úr megmutatott! Élj azok szerint a szavak szerint, melyek Isten ajkáról származnak, s így követni fogod Jézust, amerre jár! Amikor az Úr bizonyosságra bizonyosságot, fényre fényt ad, miért van az, hogy a lelkek bizonytalankodnak, hogy kövessék-e a világosságot? Miért utasítják el az emberek, hogy világosságban haladjanak a még nagyobb világosság felé?

Az Úr nem tagadja meg Szentlelkét azoktól, akik kérik tőle. Amikor a lelkiismeret meggyőződésre jut, miért nem figyelnek Isten Lelkének hangjára, miért nem hallgatnak rá? Minden tétovázásunkkal és késlekedésünkkel olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ahonnan egyre nehezebb lesz elfogadnunk a mennyei világosságot, míg végül lehetetlen lesz, hogy az intelmek és figyelmeztetések hassanak ránk. A bűnös egyre könnyebben és könnyebben mondja: "Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged." (ApCsel 24:25)

Tudom, milyen veszélyben vannak azok, akik visszautasítják, hogy az Istentől nyert világosságban járjanak. Szörnyű válságba sodorják ezzel önmagukat, és magukra maradnak, hogy a saját elgondolásaik szerint, saját útjukon járjanak. Lelkiismeretük egyre érzéketlenebbé válik. Isten hangja egyre távolabbról hallatszik, és a bűnös magára marad saját oktalanságaival. Makacsul visszautasít minden felhívást, figyelmen kívül hagy minden javaslatot és tanácsot, elfordul megmentésének minden - számára biztosított - eszközétől, és Isten küldöttének hangja már semmi hatással sincs gondolkodására. Isten Lelkének fékező ereje már nem hat rá, és elhangzik a kijelentés: "Bálványokkal szövetkezett, ... hagyd hát magára!" (Hós 4:17) Ó, milyen sötét, makacs és önfejű ez a függetlenség! Úgy tűnik, mintha a halál érzéketlensége ülte volna meg szívét. Ezen a folyamaton megy keresztül a lélek, ha visszautasítja a Szentlélek munkáját. (EGW: Review and Herald, 1897. június 29.)

hétfő, szeptember 05, 2011

Istentől jövő bölcsesség

„Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.”
Zsoltárok 32:8

Egy alkalommal a hat éves kislányunkkal sétáltunk és meglátott egy anyukát, aki hisztis gyerekét próbálta valahogyan lecsillapítani. Miután kevés sikerrel járt, a lányunk megjegyezte „Apa, úgy látom a gyereknevelés elég sokáig tart.” Aki változást szeretne elérni emberi életekben ugyanezt tapasztalja: óriási kihívás valakit jóra bírni.

A zsoltár következő gondolatában így kérlel az Úr: „Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.”

Érdekes, hogy egy-egy állat viselkedésében hasonlóságot lehet felfedezni az emberi jellemtulajdonságokkal. Néhány állat egészen közel került az emberhez és igazi társává, segítőjévé vált. Lehet velük kommunikálni, meg lehet őket tanítani akár különböző mutatványokra is. Kitartó munkával és megfelelő jutalmazással még egy vadállatot is rá lehet venni arra, hogy például ugorjon át egy tüzes karikán.

Isten mindannyiunkat vezetni, tanácsolni szeretne, mert a felnőttek nevelése is sokáig tart. Jellemünknek már itt a földön át kell alakulni Krisztus képmására, mert a mennyben csak olyanok lehetnek, akik készek mindenben Istennek engedelmeskedni. Az Úr néha kemény próbákkal, néha szelíd intésekkel terelget ezek az úton. Rajtunk múlik, hogy tud-e ránk hatni akár csak egyetlen tekintetével.

Mikor Péter Jézus szemébe nézett miután megtagadta Őt, elsírta magát, és megbánta tettét. Döntéseinkben, mindennapi tetteinkben mi is keressük gondolatban ezt a tekintetet. Ha elég közel vagyunk hozzá meg fogjuk látni, hogy örül-e döntésünknek!

vasárnap, szeptember 04, 2011

Van bocsánat!

"Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!"
Zsoltárok könyve 51:4

Egy fájó emlék, ami nem hagy nyugodni. Egy dátum, ami vissza-visszakísért a magányos éjszakákon. Egy illat, egy íz, egy mozdulat... minden arra emlékeztet. Igen, amikor tetted, édes volt, és nem gondoltál semmire. Búcsút intettél az elveidnek, a józan észnek, és engedted, hogy magával ragadjon az örvény. Az örvény, ami akkor még jónak tűnt és kívánatosnak, de ma már nem enged szabadulni. 

Azóta mindent másként tennél, de az idő kereke nem fog érted visszafelé forogni. Tehetetlennek érzed magad, és legszívesebben a fejedet vernéd a falba, hogy "Hogy tehettem ezt?". A teher sokszor elviselhetetlen, és mindent megadnál azért, hogy egyszer újra szabadnak érezd magad. 

Ma reggel előtted áll egy lehetőség. Isten hív, hogy hozd elé azt a dátumot, az emléket, a bűnt, és ő megbocsát. Elveszi tőled a vétkes múltat és helyébe az Ő tiszta előéletét adja neked. Ledobja csomagodat a tenger mélyére és nem engedi senkinek sem, hogy kihalássza. Feloldoz súlyos emlékeid alól és soha nem vágja a fejedhez, hogy mit is tettél "1998. február 20-án". 

Isten ma arra kér, ragadd meg ezt a lehetőséget! Jöjj elé, és kérj Tőle bocsánatot! Ő soha nem utasít vissza, elveszi minden terhedet. Utána pedig rajtad a sor: bocsáss meg magadnak, és indulj tovább szabadon!