szombat, augusztus 27, 2011

Távol és mégis közel

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.”
Jeremiás 23,23-24

Oly távol vagy tőlem és mégis közel” – énekelte Réka, Koppány lánya 1983-ban ezt az imát, és énekeltük vele mi is mind, akik hallgattuk és megszerettük a nagysikerű Szörényi-Bródy darabot. Egy életérzést közvetített felénk, ami az Istenről szólt. Majdnem negyven éve volt már, vagy több is, hogy az egyház a hivatalos ideológia szerint ellenséggé vált, Isten pedig beleveszett nagyapáink hitgyakorlatába.

Nekem tilos volt templomba járnom és tilos volt fociznom a pályán a pappal, de legalább is apám nem vette jó néven. Mert minden héten egyszer a tisztelendő jött és hívta a gyerekeket, hogy játsszunk kólában. Persze mindig ő fizette és így mindig volt gyerek is. Belénk pedig beköltözött egy gondolat: „Hogy lehet egy ennyire rendes ember, aki mindenkit meghív egy üdítőre, ilyen buta, hogy hirdeti Istent, és még hiszi is.” Távol volt az Isten, mert távol tartották, sokszor mesterségesen, de mégis közel volt, személyesen közel, hű szolgái által.

Sokszor érezzük ma is Istent távolinak. Ő az Atya a mennyben, a csillagváros fenséges trónusán, aki figyeli, hogyan csetlenek-botlanak teremtményei idelent a földön. A mi kis gyarlóságaink, rövid szenvedésünk, örömünk alig érinti meg. Hagyja, hogy szekuláris gondolkodásunk, ami felváltotta az elnyomó tant, most is háttérbe szorítsa Őt. Engedi, hogy maradjunk csak racionálisak, az ész, az értelem gyermekei.

Ez az érzés azonban nem a valóság. Mert amikor nyitottá válik a szívünk, amikor semmi sem tud már kielégítő válaszokat adni a bennünk égő miértekre, akkor újra küld valakit, aki kihív minket egy kóla-meccsre, hogy tanuljunk. A saját pályánkon játszunk, a saját tudásunk és szabályaink szerint. Látszólag mindig Ő veszít és fizet, és mi mindig így nyerünk. Mert Ő ott van! Velünk…

péntek, augusztus 26, 2011

Ne állj bosszút!



„Ne mondd: "Csak a rosszat fizetem vissza!" Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít.”

Példabeszédek 20:22.

„Jössz még te az én utcámba! Majd megfizetek neked!” – ismered ezt? Mondtad már valaha magadban?

Hány és hány pofont kaptunk már az életben! Köztük hányat olyan személytől, akitől nem ezt vártuk volna. Az emberi szív ilyenkor azt mondja: eljön majd az én időm, amikor te leszel olyan helyzetben, hogy kamatostul visszaadhatom, amit te most nekem adtál.

Bölcs Salamon tanácsa nem éppen könnyen elfogadható a mai embernek. Nem tűnik életszerűnek: „Hagyatkozz az Úrra, majd Ő kártalanít!” Ki bír addig várni? – kérdezhetnéd. Majd én elintézem! Visszaadom. Még talán rá is duplázok.

Aztán elérkezik az alkalom – és jól megkapja az illető a magáét. Sikerült borsot törnöd az orra alá. Visszafizetted, sőt kamatos kamattal kapta meg – amikor nem is számított rá! Micsoda képet vágott hozzá! És összedörzsölöd tenyered, mint aki jó munkát végzett.

Aztán sok esetben valahogy keserű lesz a szád íze. Igaz, hogy sikerült visszafizetned, de mardos a lelkiismeret. Ráül a szívedre. És már nem is érzed azt a hatalmas örömöt – amit gondoltál, hogy érezni fogsz, ha visszafizetsz mindent.

Valami belülről mardos.

Olvastam egy történetet az óriásboáról, ami képes egy aligátort egy az egyben lenyelni. A hős boa, miután lenyelte az aligátort – mint aki jól végezte dolgát – végigfeküdt, és sütkérezett a napon. Ezalatt az aligátor sem volt rest, és utat vágott magának a kígyó gyomrából a szabadba. A manőver sikerült. A kígyó azonban belepusztult, míg az aligátor megszabadult.

A mi aligátoraink is belülről marnak minket. Rátelepednek a szívünkre, megülik a gyomrunkat és belülről emésztenek fel minket.

Megéri?

Hagyjuk az Úrra a mi sérelmeinket, a kapott pofonokat, a bántásokat, a meg nem érdemelt, rosszindulatú sebeket – Ő képes azokat meg- és begyógyítani. Ne engedjük, hogy más uralkodjon és foglalja el szívünket – mert annak lehet, halál lesz a vége. De ha átadjuk haragunkat Istennek, Ő a megfelelő módon kezeli azt.

csütörtök, augusztus 25, 2011

Örökkévaló Isten

"Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt."

Prédikátor könyve 3:14-15

Reviczky Gyula: Isten

Kinek porszem, mi nékünk egy világ,
S egy rebbenés határa az időnek:
Ki, a mi ember-agyban míriád,
Nem olvasod, mert semmiség előtted:
Ki búborék gyanánt elfújhatod,
Mit összehordtak népek, századok:
Minden füszálban érezlek; de elmém
Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén.

Kit megtagad a léha kétkedő,
Te adtál, ismeretlen ismerős Te,
Te földi szóval nem nevezhető,
Szivünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe.
Magát tagadja meg, ki megtagad,
Mint a napot, a fényt, a szint a vak.
A por fiához más nem illik itten,
Minthogy Tebenned megnyugodva higyjen.

Ki oda tűzted a közös napot
Sugárzó lényed egy parányaképen;
Ki hangodat majd zúgva hallatod,
Majd édes összhang bájos zengzetében;
Ki, hogy megszünjünk élni, rendeled,
De, hogy meghaljunk, még sem engeded;
Ki ezt a bölcs világrendet behoztad:
Megértni vágyó elmém összeroskad.

A tudomány, az ember-bölcseség
Hadd fejtegesse millió csodáid'...
Nyugodtan nézed újabb Bábelét,
A melyen át egedbe nézni áhit.
Engem, tünődőt, volt-e kezdeted.
Időnek vége hogy mikor lehet:
Érzése elfog a parányiságnak,
És leborulva, térdemen imádlak.

szerda, augusztus 24, 2011

Isten kívánsága

„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”
(Mikeás könyve 6. fejezet 8. vers)


Földünk egyik legnagyobb emberi alkotása, mely az űrből is látszik, Ázsiában található. Az ősi Kínában az emberek megelégelték az északi barbár hordák állandó betöréseit. Biztonságban kívántak élni.

Ezért elhatározták, hogy egy hatalmas falat húznak fel északon. Egy olyan falat, mely elég magas ahhoz, hogy átmászhassanak rajta, túl vastag, hogy áttörhessék, és túl hosszú ahhoz, hogy megkerülhessék.

Mikor rengeteg és áldozatos munka árán megépítették a Kínai Nagyfalat, úgy hitték ezzel elérték a biztonságot. Ám mégis, már a kezdeti időszakban, a fal fennállásának első száz esztendeje alatt háromszor özönlötte el az országot az ellenség.

S miért volt ez? Hibás volt a fal? Egyáltalán nem. A barbár hordák egyszer sem másztak fel a falra, nem törték át és nem is kerülték meg. Egyszerűen megvesztegették a kapuőröket és a kapukon bevonulva özönlöttek be Kínába.

A legnagyobb hiba az volt, hogy jobban bíztak a falban és nem fordítottak elég figyelmet az őrök jellemének kifejlesztésére.

S mindez megtörténik velünk és bennünk is. Miközben Isten kegyelmére, szeretetére apellálunk, Uram, Uramozva, s közben semmibe vesszük kívánalmait, mellyel jellemünket szeretné nevelni.

Így, tanulva a kínai fal történetéből, ne hagyd megvezetni és megvesztegetni magad saját kívánságaid által, hanem tedd fel a kérdést a legapróbb dologgal kapcsolatban is:

Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

kedd, augusztus 23, 2011

Tihamér tanítása



„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” Mikeás 7,8

Élt egyszer Tihamér a kis hangya, aki hosszú vándorútra indult egy szép nyári napon. Ahogyan ment mendegélt a ragyogó napsütésben, egyszer beért egy kő árnyékába. Kétségbeesetten elkezdett kiabálni „Segítség, ellopták a napot!” . Ha két lépést tovább megy, ismét meglátta volna a napot.

A ma reggeli igénk olvasásakor Szigeti Jenőnek az előbbi kis meséje jutott az eszembe. Sokszor eltakarják a napot előlünk is az életünk nagy problémái. Sokszor azt érezzük, hogy nincs tovább, feladom, pedig ilyenkor csak pár lépést kellene tennünk a megoldásig.

Ez az Ige a megoldásról, erről a pár lépésről szól. Mindegy, hogy hol vagyok, a sötétségben, vagy a világosságban, a nap akkor is süt. Lehet, hogy a közüzemi számláim sorban állnak befizetetlenül, lehet, hogy megszűnt a munkahelyem - igaz nem is olyan kis kövecskék ezek – de abban biztos lehetek, hogy az Úr tudja, látja és Nála ott van a megoldás is.

Boenhoffer mondta, - aki evangélikus lelkész, teológus volt - a flossenbürgi koncentrációs táborban, nem sokkal a kivégzése előtt, hogy "minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el." Ő mártírhalált halt és vállalta.
Minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el, és ez nekem elég ahhoz, hogy békességem legyen. Sok miértemre nincs válasz, de Nála megvan a válasz, és az Ő kezében vagyok élve is meg holtan is, mert az életet, amit nem tudnak elvenni tőlem a kivégzéssel sem, tőle kaptam.

Át tudjuk-e így adni életünket ezen a reggelen Istennek?

Hajtsuk meg a fejünket és egy csendes imában mondjuk el: „Uram, néha úgy érzem, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok, de én tudom azt, hogy Te kinyújtod a kezedet felém. Megragadom, és kiemelkedem a hullámokból. Kérlek, segíts meg, hogy bármilyen vihar tombol is körülöttem, szívemben békesség legyen, mert Te ma is mellettem vagy, Ámen.”

hétfő, augusztus 22, 2011

Tiszta lelkiismeret


Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.
Apostolok Cselekedetei 24:16


Megfelelni. Helyesen cselekedni. Megtenni a kötelességüket. Talán ehhez hasonló dolgok kellenek, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretünk. A nyugodt alváshoz vagy az kell, hogy megtanuljuk elhallgattatni azt a bizonyos belső hangot, vagy pedig engedelmeskedünk neki. Az utóbbi lehetőségnél maradva még mindig követhetünk el hibákat, de legalább van bátorságunk beismerni azokat.

Pál apostol rendkívüli ember volt, különleges adottságokkal. Az újszövetségi egyház meghatározó alakja lett megtérése után, és apostoli tekintélyét a legtöbb esetben elfogadták a gyülekezetek. Isten hívta el, és haláláig hűséges maradt küldtetéséhez. Pál hitelesen beszél a lelkiismereti kérdésekről is, mert az idézett mondatot épp egy kihallgatáson mondja el, miközben tisztázza Félix helytartó előtt az ellene felhozott vádakat.

Ellenségei (a volt barátai, vagyis a zsidó vallási vezetők) folyamatosan el akarták hallgattatni, ellehetetleníteni. Hűségesen végezte az evangélium terjesztésének szolgálatát, miközben sok megpróbáltatást át kellett élnie. Ezek ellenére ment ahová Isten küldte. Nem azért mert munkaköri leírása volt, hanem valami belső kényszer hajtotta. Nem nézte az aktuális erőviszonyokat, a politikai érdekeket, nyílt és őszinte volt mindenkivel szemben. Talán ebben állt leginkább „sikerének” titka. Meggyőződése és hite szerint élt.

Ha tiszta lelkiismeretet szeretnénk, mi sem tehetünk másként. Követni a bibliai elveket, megtenni, amire Isten Lelke késztet, elkerülni azokat a hibákat, amelyekkel kapcsolatban Isten int bennünket…
Menni fog? Isten segítsen ebben bennünket!

vasárnap, augusztus 21, 2011

Mr. Tökéletes


Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Lukács evangéliuma 14:11


Igen, te is ismered őket nagyon jól. Ők Tökéletes úr és Tökéletes asszony. Nekik mindig minden sikerül, ők azok, akik mindig nyernek egy üzleten, akik soha nem fáradnak el, és egyedül több sikert értek el, mint az összes Nobel-díjas együtt véve. Ők azok, akik ha elmesélik a heti rendjüket, te csak kapkodod jobbra-balra a fejed, hogy ez sehogy sem 168 óra, és ezen felül még kikapcsolódásra is jut nekik. Tökéletes úr és Tökéletes asszony a hónap, az év dolgozója; az első az előléptetésnél, legalábbis az elmondásaik alapján. Ők azok, akinek a történetét el kell osztani kettővel, de még így is furán érzed magad mellettük.

Nem, én nem vagyok ennyire, ilyenekre képes... még a kettővel osztottat sem fogom soha elérni. Nekem nincsenek ilyen jó adottságaim, csak egy szürke kisegér vagyok hozzájuk képest. - mondod magadban, és önértékelésed a nulla alá csökken. 

Ne Tökéletes urat és Tökéletes asszonyt nézd, mert ki tudja, lehet nekik sokkal nagyobb hibáik vannak, sokkal nagyobbat buktak az életben, csak így próbálják kompenzálni. Te hihetetlenül értékes vagy Istennek! Egyetlen, egyedi, különleges. Ő alkotott meg olyannak, amilyen vagy, és Ő szeretne igazi elismerést adni a számodra. Sőt, lehetsz tökéletes, de igazán, nem úgy mint Mr. és Mrs. Tökéletes. 

Tökéletes, mint a menny Istene, ha Ő él a szívedben, és tőle várod az elismerést, nem saját magadtól. Tökéletes abban, hogy szeretettel fordulsz mindenki felé, és nem tiprod a sárba a másikat, mert neked nagyobb céljaid vannak. Tökéletes abban, hogy felemeled a porban fekvőt, és Isten szeretetét közvetíted felé. Tökéletes abban, hogy nem tartod magad többre, másra, mint aminek Isten tekint téged: az Ő gyermekének!