szombat, július 16, 2011

A kedvesség értéke


Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál.
Példabeszédek 22,1

Értékválságban szenvedő világunkban sokan bolyongnak céltalanul, keresve valamit, ami betölti az életüket, vagy kisebb dologra gondolva értelmet ad számukra a pillanatnak.

Az egyik ismerős kis falucskában volt egy ház, ahol nagyon sokan megfordultak, nap, mint nap. Sokszor volt ez a hajlék az ilyen emberek gyűjtőhelye. Betért ide az álhatatlan barát, aki sokszor volt haszonleső, mégis megtapasztalhatta mindig a szíves vendéglátást. Jó szóért betért a javasasszony, kinek átkára nem hízott, hanem fogyott a jószág. A magányos harmadik szomszédasszony, hogy valaki meghallgassa a határból hozott pletykát és ne feleljen rá. Láttam ott kisiklott életű vesztest, aki akkor mégis embernek érezte magát; előítélettől menedéket kereső asszonyt, aki otthagyta rendes urát, gyermekét egy pénzes piásért; nagyhatalmú hivatalnokot, ki őszinteségre vágyott; vagy megközelíthetetlen orvost, ki csak barátságra.

Mit gondoltok milyen volt az a ház, palota? Szeretetotthon vagy csoda-vár? S még sorolhatnám.

Egyik sem. Egy tanácsi bérlakás volt, enyhén salétromos fallal. Nem volt benne vízvezeték, csatorna; így sem WC, sem fürdőszoba. Az előszobából nyílt a konyha, a spájz, és a szoba. Hiányzott belőle az új bútor, de még középosztálybeli kényelem is.

Nem tette azt vonzóvá semmi sem, csak akik benne laktak: szeretetteljes, kedves emberek.

Mégis gazdagok voltak-e? Szerintem igen.

“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.” (Khalil Gibran)

“A kedves szavak nem kerülnek sokba… Mégis sokat érnek.” (Blaise Pascal)

péntek, július 15, 2011

Nemes igyekezet


Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.

2 Péter 1:10.

Ezért, testvéreim, még inkább törekedjetek arra, hogy megerősítsétek: Isten elhívott és kiválasztott benneteket. Mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani, vagy elesni soha.

Új ford.

„Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha.”

Kath. ford.

Három fordítás – három kiemelt gondolat.

Az én fordításomban valahogy így hangzik: Kedves Testvérem! Ne felejtsd el, hogy ki hívott el, ki választott ki. Ha ezen gondolkodsz – nem könnyen botlasz meg!

Ha tudod és biztos vagy abban, hogy Jézus Krisztus szólított meg, hívott el, akkor nem botránkozol meg, nem ütközöl meg semmin.

Erősödjön meg benned az a tudat, hogy Isten kiválasztott gyermeke vagy az üdvösségre, azt szeretné, hogy országában ott legyél – épp ezért mi lehetne olyan nagy dolog, ami miatt elbotolnál, megbotlanál?

És végül: Nem csupán a hit, hanem a tettekkel való megpecsételés is elengedhetetlen. Mert ha a hited cselekedetekkel párosul, sokkal nehezebben botlasz el, esel el.

Nekem ezt mondta ez a mai Ige.

És neked mit mond?

Gondolkodj – és próbáld megfogalmazni!

csütörtök, július 14, 2011

Az élet vizének forrása


"És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen."

Jelenések könyve 21:6


A mesékben sokan keresték az élet vizének lelőhelyét. Ma a való életben főleg a szépségipar foglalkozik az örök fiatalság hajkurászásával, borsos áron.

Pedig Istentől az élet vizéből ingyen kaphat mindenki, egyetlen kikötéssel, hogy az illetőnek szomjazónak
kell lennie.

Kell az örök élet? Nem kell! Kell a szenvedés, halál és bűn? Kell! - nagyjából ebbe a mondatba sűríthető az a tragédia, amit az emberiség hatezer éve él a Föld nevű bolygón. Isten feltételes - azaz folyamatosan megújítandó - örök életet adott Ádámnak és Évának az Édenkertben. A szívben visszhangra talált egyetlen torz mondat véget vetett az idillikus állapotnak. Ebben a megváltozott világban az embernek valós és kitalált problémákkal egyaránt meg kell küzdenie azzal az elkerülhetetlen háttéren, hogy folyamatosan peregnek a szemek a homokóráján.

Bár az igény az örök életre halhatatlan az emberben, de a legnagyobb ajándék Isten részéről, hogy ebben a bűnérában nem élhetünk örökké.


Isten mindössze három dolgot kér azoktól, akik még mindig hisznek abban, hogy az örök élet valóság lehet.

Eszköze: az élet vize

Kivitelezője: Isten

Kedvezményezettek: akik szomjaznak
Ára: ingyen van.


Már önmagában csoda, hogy az örök élet lehetséges. Még nagyobb csoda, hogy ez az ajándék nem gonosz és kapzsi emberek, hanem az örökké igazságos és mindig tökéletes Isten kezében van. Megdöbbentő, hogy mindössze annyi igénnyel kell rendelkeznie az kérelmezőnek, hogy emberi találmányokkal és vívmányokkal, törvényekkel és filozófiákkal nem kielégíthető örök szomjúsággal kell rendelkeznie. A legszebb pedig, hogy az árcédulán - azon az oldalon, ami a vásárló oldalán látszik - az áll, hogy a termék ingyenes, mert Valaki kifizette helyettünk. Nem azért ingyenes, mert értéktelen lenne, hanem mert Valaki már a végtelen árat megfizette érte.


Ne hagyjuk ki azt az élményt az életünkből, amikor Isten valósággá teszi a szomjazók életében, hogy Jézus vére érdeméért mindenkinek ingyen adja egy egész örök életen át az örök fiatalság vizét!

szerda, július 13, 2011

A bölcsesség kérhető

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.”
(Jakab apostol levele 1. fejezet 5. vers)


A Biblia elbeszélése alapján, a földön Salamon volt az isteni bölcsességgel leginkább megáldott ember. Bölcsessége azonban nem IQ teszttel mérhető bölcsesség volt, nem a logikai és az elméleti feladatok megoldásának képessége, nem lexikális tudás.

Példabeszédeiben többször beszél a valódi bölcsességről, mely után folyamatosan áhítozott. Ez pedig nem volt más, mint Isten fokról-fokra történő megismerése, tetteinek megértése és szavainak való engedelmesség.

„Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.” (Péld. 2:3-6)

De mit ér mindez, ha az ember nem fogad szót az Örökkévaló figyelmeztetésének? Salamon élete tanulság számunkra. Uralkodása elején bölcs, halló szívet kért Istentől és igazságos ítélettétele lenyűgözte korának hatalmasait.

Ám egy ponton magával ragadta a világ pompája, elsodorta a birodalmába áramló mindenféle emberi elképzelés idegen feleségei révén. Ennek a vargabetűnek állít emléket a prédikátor könyve, melyben leleplezi e világ hívságainak hiábavalóságát és kifejezi bánkódását az elszalasztott pillanatok felett, tanulságul, hogy okulva tapasztalatából, mi ne hagyjuk, hogy Sátán bármi módón ellopja örök életünk bizonyosságát.

Így, ma, ha az Ő szavát hallod, olvasod, légy te a Jézus példázatában felvázolt bölcs ember:

„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát.” (Máté 7:24)


S megtapasztalhatod, hogy semmiféle vihar nem sodorhat el Jézus melől, hanem tiéd lesz az élet világossága.

kedd, július 12, 2011

Áldás


Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut. A hívő ember bőven kap áldást, de a gazdagságra törő nem marad büntetlenül.
Példabeszédek könyve 28,19-20


„Nem az a szegény, akinek csak kevese van, hanem az, aki többre vágyik”

A Biblia egyértelmű tanítása, hogy az anyagi jólétet a gyarapodást mindig meg kell, előznie a szeretetnek
Adni csak abból tudsz, ami a tied. Az egyik legismertebb keresztény írónő a következőket írta:

„A gazdagság nem bűn, ha valaki becsületesen jutott hozzá. Isten nem ítéli el a gazdagot gazdagsága miatt. De elmarasztalja akkor, ha a reá bízott anyagiakat önzően használja fel. Sokkal jobb volna, ha pénzével jót tenne, és így Isten trónjánál helyezné el. „
E.G. White: Krisztus példázatai

A másik oldalról sehol nem olvastam azt a Bibliából, hogy támogatni kellene a lustákat a munkakerülőket, azokat akik felelőtlenül elherdálják azt amit az Úr rájuk bízott, eldorbézolják azt is amit meg sem keresetek.

A legfontosabb, hogy az életünkön Isten áldása legyen. Az áldás mindig Istentől jön, Ő adja az embernek azt a jót amire szükségünk van. Isten azt ígéri, hogy a „hívő ember bőven kap áldást”, ami nem mindig a pénz nagyságában nyilvánul meg. Nem a szerencsejátékokban, kell bíznunk, nem Fortuna istenasszony segítségében, hogy anyagi biztonságunk legyen, hanem az Úr ígéretében, hogy kenyerünk vizünk soha el nem fogy.

hétfő, július 11, 2011

Nem hagy el az Úr

„Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.”
Zsoltárok könyve 37:25

Most, ahogyan én is próbálom végiggondolni az általam látott emberi sorsokat, én sem tudok elhagyatott hívő emberekről. Láttam más sok beteg, szegény, szenvedő embert, de még sem voltak egyedül. A magányosság ma már népbetegség, de Istennek erre is van gyógyszere.

„Ó, mily hű barátunk Jézus, aki mindig megsegít, tárjuk fel hát imánk szárnyán, életünk súlyos terheit…” – énekeljük a régi szép énekben. Akik komolyan veszi az ima ajándékát, nem a „semmibe” sóhajtozik, hanem tudja, hogy Isten füle nyitva van és meghallgatja könyörgését. Ima közben nem vagyunk egyedül. Beszélgetünk, kommunikálunk a leghűségesebb baráttal, aki nem hagy bennünket magunkra.

Ez nem csupán egy megálmodott lelki pótlék, amit beképzelünk magunknak, hanem egy valós lelki támasz, gyakorlati segítséggel. Sok idős, egyedül élő hittestvéremet láttam már, akik Jézussal való barátságukban megtalálták azt a társat, aki miatt nem érezték magukat magányosnak.
Emellett van másik kézzelfogható oldala is ennek a dolognak. A hívő ember közösségben él. Nagyon találó Pál apostol hasonlata, aki azt mondja, hogy az egyház Krisztus teste. Ő a fej, mi pedig egymásnak tagjai, testrészei vagyunk.  És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.” (1Korinthus 12:26)
Egy igazi hívő közösségben nincsenek magányos, elhagyatott emberek.
Lehetünk mi is Istennek ilyen kinyújtott kezei, hogy elérjük, támogassuk egymást!

vasárnap, július 10, 2011

„Boldog-szomorú dal”

„Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.” 
Példabeszédek könyve 8:35


Keresed égen-földön, keresed akarattal, ésszel, erővel. Keresed a hangzatos helyeken, a tömegben, keresed az égbe törő hegycsúcsokon, a kopár sziklákon és a mély szakadékokban. Keresed, és észre sem veszed, hogy mindig ott volt előtted, melletted, csupán egy imányi karnyújtásnyira tőled. Aztán valami összetör, és ott fekszel egyedül, védelem nélkül a földön, és Valaki feléd nyújtja a kezét. Valaki, akire mindig is szükséged volt, csak nem tudtad, vagy nem merted bevallani. Isten lehajol hozzád, és szívedben lassan újra éled a remény, és most már tudod, mi a kegyelem. 

És élsz. Végre először, igazán, teljes szívből élsz. Élsz, mert tudod, ismered mi az Élet. Nem ez az 50-60-70, vagy kitudja hány év. Nem az, hogy hány karika van az autód elején, nem a 9-es utáni nullák száma a bankszámládon, nem a házad mérete, a diplomáid száma, a ranglétrán elfoglalt helyed. Az élet ennél sokkal többet rejt magán. 

Az élet nem a két dátum közötti évek száma, amit majd a fejfádra írnak egyszer. Az élet Isten, a veled való kapcsolat, és tényleg örökké tart. Most még küzdened kell, nem tudod, mit hoz a holnap, örömöt, vagy még nagyobb keserűséget, de szívedben béke van, mert megtaláltad Őt. Ha holnap nem nyitod föl a szemed, ha holnap számodra vége itt mindennek, tudod, hogy akkor sincs vége, mert van feltámadás, van kegyelem.