szombat, március 12, 2011

Mindennapi füstölgés...





„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.”
1Kor 6:12

Arra ébredt, hogy köhög kegyetlenül. Valahol mélyen, belül fuldoklott, alig kapott levegőt, de tudta – vagy legalábbis remélte-, hogy pár perc és elmúlik. Az újabb rohamok rázták a testét és úgy érezte, fáj a tüdeje. „Képtelenség”- gondolta. Majd előkereste a cigarettásdobozt. Minden mozdulata kész rituálé volt, amit évtizedek óta mindig ugyanúgy végzett el. Megnyomkodta a dobozt, megütögette a tetejét, míg a felszakított oldalon meg nem jelent a filter. Kivette a szálat, egy darabig csak morzsolgatta a kezében. Ez a mozdulat volt a legmegnyugtatóbb dolog, amit mostanában tett minden reggel. A konyhába már parázsló cigarettával ment, füstbe burkolódzva, hogy feltegye a kávét. Mélyen leszívta a következő slukkot, mintha friss levegőhöz jutna a szabadban. „Már megint rágyújtottál!” – korholta a felesége. „Minden tiszta bűz lesz itt az átkozott cigarettától! Mikor szoksz már le végre?” „Akkor szokom le róla, amikor akarok!” – válaszolta dühösen, de közben ezt gondolta: „Nélküle élni sem tudnék.”

„Kétoldali tüdőgyulladás” – mondta az orvos komoran. – „Azonnal be kell feküdnie.” A röntgent, mivel foltot találtak a mellkasfelvételen, tüdőtükrözés, majd biopszia követte. Amikor a műtétre várt, csak egy gondolat járt a fejében: „Bárcsak megtettem volna, bárcsak leszoktam volna, amíg még nem volt késő…”

Sokan járnak, jártak ebben a cipőben. „Nekem kell, szükségem van rá” – mondják maguknak, és nem veszik észre, hogy szenvedélyük rabszolgáivá váltak. Valamikor, a kezdet kezdetén büszkén gyűrték le az elsőt, könnyező szemmel, mert szabad volt. Mert a felnőtté válást jelentette. Nem gondolták, hogy súlyos rabigába hajtják a fejüket, ami többszörösen behajtja rajtuk a vámot. A pénztárcájuk, önmaguk és családjuk egészsége bánja majd. Igaz, hogy amikor felnőtt lesz az ember, már azt csinál, amit akar. Csak nem biztos, hogy megéri…

Restás László

péntek, március 11, 2011

A kísértés korlátai és a szabadulás


„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.”
1Korintus 10:13.

„Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok”
(Rózsa Huba)

„Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, ami minden más embert is előbb-utóbb elér. Isten azonban hűséges, nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatás érjen benneteket. Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle. Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.”
(WBTC)

Kísértés vagy próba? Mi a különbség?

Az alábbi történetet az interneten találtam.

Egyszer egy arab tevehajcsár, egy nagyon hideg éjszakán a sivatagban aludt a sátrában. Éjnek idején felébredt, és látta, hogy tevéje bedugta az orrát a sátorlap alatt.
Már éppen tiltakozni akart, de aztán arra gondolt, hogy a tevének csak olyan kis része van a sátorban, amely nem zavar.
Mire később ismét felébredt, akkorra a teve már bedugta az egész fejét és hosszú, szőrös nyakát is a sátorba.
Az arab most már összeszedte magát, hogy tiltakozzon, de a teve megelőzte, és így szólt: "Valóban annyira zavarok? Olyan rettenetesen hideg van odakint, és nem tolakodom be tovább."
Az ember újra elaludt, és mikor harmadszorra felébredt, ijedten látta, hogy már a teve mellső lábai és púpja is belül vannak.

Amikor fel akart ugrani, hogy kihajtsa a tevét, ez ismét megszólalt: "Most aztán komolyan megígérem, hogy egy centiméterrel sem jövök beljebb - és azonkívül, ha ketten vagyunk bent, akkor melegebb lesz a sátorban."

Az arab annyira lusta volt, hogy növekvő rossz előérzete ellenére újra elaludt. Hamarosan azonban rémült kiáltással ébredt fel: "Segítség! ", mert a teve teljes testsúlyával ránehezedett.

"Ha hely kell" - válaszolta kiáltására az állat -, "kint tágasabb!"
A bűn, a tevéhez hasonlóan, nem sétál egyenesen be az ember életének a sátrába; ha ezt megkísérelné, azonnal visszautasítanánk. A bűn lassan, fokozatosan furakodik be az ember életébe.

Az arabnak nem volt szándékában, hogy átengedje a tevének a sátrat, de az állat végül is elérte ezt, mert az arab szóba állt vele, ahelyett, hogy határozottan kizavarta volna.

Így a bűn is, a kísértés négy különálló mozzanatában kerít bennünket hatalmába. Először egy rossz gondolat jut eszünkbe (a teve orra), és ha nem űzzük ki azonnal, akkor a következő lépésben elfoglalja képzeletünket, vagyis elkezdjük kiszínezni magunkban, hogyan követjük el a bűnt (a teve feje és nyaka). A gonosz kép aztán a cselekvés vágyát ébreszti fel bennünk (a teve lábai és púpja), ez pedig a bűnös cselekedetre ösztönöz minket.


Mi tehát a helyes módszer, amellyel elbánhatunk a kísértéssel. Az ember nem kerülheti el azt, hogy rossz gondolatok támadjanak benne - ez mindenkivel előfordul, vagy más szóval, mindenkit érhet kísértés. Azt azonban már megakadályozhatjuk, hogy a rossz gondolatok bűnös elképzelésekké és kívánságokká váljanak.

"Arról nem tehetsz, hogy egy madár elrepül a fejed felett - de azt már igenis megakadályozhatod, hogy fészket rakjon a kalapodon!"


A szabály tehát az, hogy akkor küzdjünk meg a kísértéssel, amikor először támadja meg a gondolatvilágunkat, és ne játsszunk vele.


A próba értünk van. A kísértés meg ellenünk!


Űzd el a tevét, amikor az orrát bedugja a sátorlap alatt, később sokkal nehezebb lesz vele megbirkózni.
Ne játssz a tűzzel!

csütörtök, március 10, 2011

Meghallgatást ígér az Úr

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket."

Jeremiás próféta könyve 29:12

Olyan Isten teremtette a világot és benne minket, Aki szeretne minden jóval állandóan ellátni. Ez valóra is vált volna, ha az ember nem választja a bűnt - ami szabadságnak látszott kívülről, de a rabszolgaság legrosszabb formája belülről.

A bűn miatt Isten nem változott meg - Ő azóta is szeretne folyamatosan megajándékozni minden jóval. Mi emberek viszont megváltoztunk: egy torz szemüvegen keresztül nézünk Istenre. Ez a torzítás abban áll, hogy Istent olyannak tartjuk, Aki vagy nem hallgat meg, bármit teszünk, vagy azt gondoljuk, hogy valami nagyot kell produkálni a vágyott eredmény elérése érdekében.


Pedig Istennek nem azért van szüksége az imákra, hogy megnézze, van-e bármi a befektetés oldalon, hogy a nyereség serpenyőbe odadobhasson valamit.

Isten Maga is egy hatalmas küzdelem Egyik - bár a Leghatalmasabb és Legyőzhetetlen szereplője. Ebben a küzdelemben Istennek egy Lucifer nevű teremtménye azt állította magáról, hogy az "Isten" feliratú trónon tulajdonképpen neki kellene ülnie. Azóta az egész világegyetemnek próbálja bebizonyítani, hogy a szabadság és öntörvényűség jobb Isten törvényeinél. Még Jézust is kivégezte a Golgota keresztjén - az emberek közül megnyert támogatói segítségével. Mindent kifogásol, amit Isten a bűnösök megmentése érdekében tesz, és az igazság zászlaját lobogtatva kritizál és hibát keres mindenben, amikor Isten a segítségével avatkozik bele a történelem és az egyes emberek életébe.

Az imádság megvédi Istent a lázadó kritizáló kérdéseitől. Isten nem önkényesen avatkozik az imádkozó életébe, hanem kérésre cselekszik, ezzel nem vonható felelősségre a jókért, a segítségért, amit a gyermekei érdekében tesz. "Megkért, és én megtettem, mert szeretem". Ebbe még az ellenség sem tud belekötni.

Ennek tudatában egyet tehetünk: legyen szenvedélyünk az imádkozás! Istent nem fárasztjuk ki vele, nekünk pedig mindig szükségünk van rá! Egyébként pedig Isten azt ígérte, hogy meg fog hallgatni!

szerda, március 09, 2011

A hitből fakadó kérés ereje


„És a mit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”
(Máté evangéliuma 21. fejezet 22. vers)


Sokan erre és az ehhez hasonló Igeversekre hivatkozva bizonygatják az Istenbe vetett bizalmuk megingását, mondván; Én annyit imádkoztam egy jobb munkahelyért, én úgy kértem Istent, hogy adjon nekem társat, én annyit könyörögtem, hogy a fiam, a lányom megtérjen. És hiába minden, az Isten nem adta meg. Talán nem is létezik.

Másrészről rögtön jön a válasz: Biztos, hogy hittel kérted? Azért nem adta meg az Úr, mert nem könnyek között könyörögtél. Vagy, azért nem kaptad meg, amit kértél, mert nem vált volna javadra.

És valóban fontos, hogy megfelelően értelmezzük ezt az ígéretet.

Először is be kell látnunk, mi csupán azt látjuk, ami a szemünk előtt van. Nem látjuk a dolgok mozgatóját, a szándékot. Például, én csak azt látom, hogy az az ember részegen tántorog az utcán, de nem látom miért került ebbe a helyzetbe. Én csak azt látom, hogy a feleségem ma ok nélkül kiabál velem, de nem látom azt, ami felizgatta érzelmileg.

Ha a menny felé küldött összes imádságot számba tudnánk venni, valószínűleg azt találnánk, hogy többségük a földi boldogulásra irányul. Viszont Isten terve velünk kapcsolatban túlmutat ezen a földi vergődésen. Éppen ezért Ő úgy mozgatja a színfalak mögött az eseményeket, hogy ebbe az örökkévalóság tervébe simuljunk bele. Persze itt is számolnunk kell a szabad választás lehetőségével.

Megadja-e Isten, amit kérünk Tőle?

Életemben sok imát elmondtam már. Volt, hogy csak muszájból, de volt hogy könnyek között. Volt és van sok olyan személy, vagy dolog, amiért naponta imádkozom, és nem látok változást.

De egyet megtanultam; Jézus nem egy kívánságautomata, és az imádság nem a kívánságautomata gombja.

Másrészt Ő mindig meghallgatta a kéréseimet, és bizony sokszor megtapasztaltam (persze csak utólag), milyen áldás volt, hogy nem az és nem úgy teljesedett, ahogy én akartam.

Így amikor most imádkozol, hidd el te is, Isten meghallgatja kéréseidet, és ha mást ad, ezt azért teszi, mert a legjobbat, az örök életet akarja neked és szeretteidnek adni.

Nyújtsd ki Jézus felé a kezed és fogadd el csodálatos ajándékait!

kedd, március 08, 2011

Szentlélek által....


„És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.” János 1,33

Képzeljük el, János ott áll a Jordán folyó közepén, körülbelül derekáig ér a víz. Emberek hosszú sorokban állnak a folyó partján, egyesével lépnek be a folyóba és János elé mennek. Ő minden embert teljesen alámerített a vízbe, bűneik bocsánatára.
Egyszer megáll előtte Valaki és amikor János meglátta Őt a következőket mondta:
Mát. 3,14
„Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám?
Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.”


Jézus szerint felnőtt korban alámeritkezéssel megkeresztelkedni - IGAZSÁG. Ő aki bűnt soha nem követett el bemutatta nekünk ezt, hogy mi is így cselekedjünk.

Jézus nemcsak vízzel, hanem Szentlélekkel is keresztel. Akik elfogadják ezt tőle azoknak az embereknek életében megtermik a Lélek gyümölcsét.

„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” Galata 5,22


Szeretettel köszöntök minden kedves hölgy olvasót!

hétfő, március 07, 2011

Az Isten Báránya

„Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”
János evangéliuma 1:29

Agnus Dei – Isten báránya. Ma már sokszor a zene, a kultúra, az irodalom és a kegyességi élet szavai ezek.
Isten Bárányát senki sem kerülheti el. Találkozott vele Ádám és Éva az Éden kertjében, miután mezítelenségüket, szégyenüket, bűnüket fedezte el a megölt Bárány.
Ábel is a Bárány vérében bízott, mikor Isten elé vitte áldozatát, amely kedves volt Isten szemében.
Jóval később, mikor Izrael népe a szent sátorhoz, vagy a templomhoz ment naponta bárányok tömegeit mészárolták le.
Még később komoly üzleti vállalkozássá nőtte ki magát az áldozati állatokkal való kereskedés, hiszen a messzi földről Jeruzsálembe zarándokló hívők inkább helyben vették meg amire szükségük volt.
Amikor már-más semmit nem jelentett a zsidók számára a több évszázados áldozati rendszer, Keresztelő János a Jordán folyónál keresztelve Jézusra mutat, és azt mondja: „Íme, az Isten Báránya…”
Ez a kijelentés arra utalt, hogy beteljesedtek az ÓSZ-i előképek, eljött az igazi Bárány. Előre is mutatott Jézus halálára, mert meg kell öletnie ahhoz, hogy elvegye, hordozza a világ bűneit.
Ahogy említettem Isten Bárányát nem lehet megkerülni. Jézus áldozatára szükségünk van az örök élethez.

A Jelenések könyvének utolsó fejezete is Róla beszél: (Jel 22:1)  Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered.

Hála Istennek ma nem kell megölnünk egy bárányt sem azért, hogy bűnbocsánatunk legyen. Azt azonban soha ne felejtsük el, hogy volt Valaki, aki helyettünk hordozta a bűneink terhét és végső büntetését. Becsüljük meg! Adjunk hálát érte!

vasárnap, március 06, 2011

A világ legvégén...

„A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.”
Zsoltárok könyve 61:3-4

Tudom, nehéz hetet hagytál magad mögött. Munka reggeltől majdnem másnap reggelig. Kihívások, próbák, keresztutak, megfelelések és csalódások, öröm és bánat, a menni akarás és a kimerültség határa. Megpróbált az élet, de még mindig itt vagy, még küzdesz az életben maradásért. 

Lehet, hogy úgy érzed, a nehézségek a világ végére sodortak, távol az emberektől, mert úgysem ért meg senki. Mindenki csak a saját bölcsességét árasztja feléd, és senkinek nem jut eszébe, hogy neked egészen másra van szükséged: arra, hogy meghallgassanak, hogy együtt érezzenek, és néhány percre fogják be a szájukat. 

A világ végén vagy, távol már Istentől is, mert nem érted, és talán nem is akarod megérteni, mire volt jó, amin keresztül mentél, vagy amiben épp benne vagy. Nem érted, hogy miért enged meg bizonyos dolgokat veled kapcsolatban, és már nem is mered vagy nem akarod Őt megismerni. 

És csak kiáltasz a föld végéről: Uram, halld meg hangomat! És Isten meghallja. Elvezet oda, ahova saját erődből soha nem juthatnál el,és menedéket biztosít a vihar idején. 

Nekem nem kell magyarázkodnod, hogy miért vagy olyan kimondhatatlanul fáradt, és, Istennek sem kell. Tudja, miken mész át, tudja, hogy talán kivetettnek érzed magad mindenhonnan, de utánad megy, és elvezet a hegy tetejére, ahova egyedül nem juthatnál. 

Ma reggel kiálts bátran Hozzá, legyél bárhol az életben, és higgy benne, hogy Ő válaszol, és nemsokára megláthatod a szikla tetejéről a tájat.