A csodaszer

„Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.”

Zsoltár 51:9

Jó volt gyereknek lenni, egyszerűnek, tisztalelkűnek! Habár, a tisztasággal néha akadt gondom. Nyári zápor után kirohantam a testvéreimmel együtt a pocsolyákba ugrálni. Tavasszal a még nedves földből golyót gyúrtunk, majd rátűztük egy bot végére, megsuhintottuk és már repült is. Koszos mancsunkat, jobb híján, a nadrágunk szárába töröltük. Édesanyám mindig megszidott bennünket, de egy mosás a nadrágnak, egy mosdás nekünk, és máris patyolat tiszták voltunk. Lelkünk további tisztaságát pedig a korholó szavakról őrzött emlék védte egy darabig.

Aztán, ahogy nőttünk, úgy sikerült a ruhánk tisztaságát egyre jobban megőriznünk; a lelkünk tisztaságát egyre kevésbé. Jöttek a hazugságok, a megalkuvások, az árulások és sok egyéb bűn, amire nem vagyunk büszkék. Olyan jó lett volna egy csodaszer, mint anyám illatos vize, kedves, de mégis korholó szava. De nem találtam sehol.

Izráelben régen volt egy csodaszer, a tisztító víz, amit a lélek tisztítására használtak. A papnak az áldozati állattal együtt el kellett égetnie izsópot, cédrusfát, karmazsint. Majd a megmaradt hamuból egy keveset belekevertek élő, friss vízbe. Az így készült tisztítóvizet egy csokor izsóp segítségével hintették a tisztátalanná vált emberre, hogy megtisztuljon. Nem azért, mert sárgolyót gyúrt, hanem azért, mert valami olyat tett, amivel áthágta a tisztasági törvényt. Azért, hogy a lelke is megtisztuljon.

De hogyan képes ez a csodaszer megtisztítani a lelket? Az áldozat és az engedelmesség útján. Az áldozat jelképezte az eljövendő Megváltó halálát, a szertartás végrehajtásában a bűnös részvétele a bűn elismerését, a készséget a változásra, hogy döntött a helyes út mellett. Ma sincs más csodaszer, ami a lelkem megtisztítaná. Csak Jézus értem, helyettem kiontott vére és az én hajlandóságom.

Restás László

Egyszerű tetteink jutalma

„És aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.”

Máté 10:42

Adtál már inni valakinek, aki szomjas volt? Fel- vagy lesegítettél valakit valamilyen járműről? Vitted olyan ember csomagját, aki gyenge volt? Rámosolyogtál már valakire, aki szomorú volt? Ugye, hogy jól eső érzés? Ez volt a jutalom!

Az örök életért nem fizethetünk meg, azt már lefizette Jézus. De aki megértett valamit az Ő szeretetéből, az átalakul.

John D. Rockefeller kemény munkával elérte, hogy 30 éves korára milliomos lett. Kitűzte a célt, hogy 50 évesen milliárdos lesz. És sikerült! Ám a túlhajszolt élet teljesen kimerítette. Azt mondják, hogy 50 évesen úgy nézett ki, mint egy múmia. Nem bírt enni. Mindenki a közelgő halálát várta. Egyszer csak megértett valamit a szeretetről, és elkezdte jóra fordítani pénzét. Alapítványokat hozott létre, iskolákat segített.

Aki majdnem meghalt 50 évesen, 97 éves koráig élt. Hajrá! Éld túl Rockefellert!

Rejtekhely

" Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!"

1. Elrejtőznék. Gyakran azért, mert nem bírom azt a sok szemetet, ami körülvesz a világomban. Szeretném, ha Isten véget vetne mindennek és végre hazamehetnénk. De jó lenne, ha észrevétlen lennék, akkor ha valami butaságot teszek.

2. Szeretnék kitörni a névtelenségből és végre mindenki a nevemen szólítana. Olyan jó lenne, ha mindenki ismerné, hogy én kivagyok, meg mit teszek és megemlékezne róla.

Elrejtőzés és megmutatkozás- mindkét vágy bennem van. Milyen jó, hogy Istenben az egész életem biztonságban van! Amikor elakarok rejtőzni és biztonságot keresek Ő ott van, és amikor meg kell mutatnom, hogy ki vagyok Ő adja a számra a szavakat.

Isten számomra az a biztos pont, aki nem változtatja meg terveit, csak célegyenesen előre vezet. És a lehető legjobban. Csoda ez nekem mindennap, amikor keze nyomát újra és újra felfedezem.

Nem tudom, hogy Te, aki olvasod hogyan vélekedsz erről, de én csodának élem meg a történéseket az életemben.

Tudd, neked is vannak csodák az életedben. A ráncos mosoly a nagyid arcán, az ölelő párod, akit hazavárhatsz, a gyereked, akinek letörölheted maszatos arcát. A pék, aki ugyanolyan finomra süti meg a kenyeredet, a postás, aki minden áldott nap végig meghozza a postád. A csoda ott van a szomszédod szemében, aki segít a bőröndöd lecipelni és ott van az ügyintéződ szemében aki rendelkezésedre áll.

Csoda, mely biztosítéka Isten oltalmának a fizetésed, vagy a munkanélküli segélyed. A forrón gőzölgő leveske, amit drága hittestvéred tesz eléd. És az imára kulcsolt kezek, amiket gyakran nem is látsz! De vannak, léteznek!

Az Úr biztos menedék!

Éjjel nappal hirdetni Isten kegyelmét

„Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!”
(Zsoltárok könyve 91. fejezet 2. vers)

„Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és Pánczél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.” (3-7. vers)

Milyen jó dolog ebben a katasztrófákkal teli világban olvasni ezeket a sorokat, bent egy meleg szobában, teát kortyolgatva, ide-oda kattintgatva…

Ilyen körülmények között mindenki boldogan és bátran énekli; „Tudom és érzem, Jézus enyém”; „Veled járok Üdvözítőm.”

De mily hamar megszűnik mindez, ha kilépünk biztonságos ’elefántcsonttornyúnkból’ és nehézségekbe, kihívásokba ütközünk.

Miért? Miért nem tudjuk éjjel nappal hirdetni Isten kegyelmét?

Miért panaszkodunk? Miért nem tudjuk inkább azt mondani: ’ő benne bízom’?

Miért? Mert elengedted kezét, és azt hitted egyedül is boldogulsz.

Miért? Mert elhitették veled, hogy meg tudod csinálni.

Amikor aztán benne vagy a problémák sűrűjében, csak akkor látod be, milyen igaza van Jézusnak, mikor azt mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján.15:5)

De ne feledd! Előtte nincs olyan mélység, ahonnan fel ne emelhetne.

Ez az Ő végtelen kegyelme!

Kapaszkodj hát Bele!

Légy bátor!

„Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.” Józs. 1,6



Jó reggelt kívánok, minden kedves olvasónak. Ha Józsué könyvének az első verseit elolvassuk egy meglepő felfedezést tehetünk.

Józs 1:2-3
„Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképpen szólottam Mózesnek.

Józs 1:5
„Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.”

Józs 1:6
„Légy bátor és erős …”

Józs 1:7
„Csak légy bátor és igen erős …”

Józs 1:9
„Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.”

Józs 1:18
„… Csak bátor légy és erős!”

Hányszor mondja Isten, hogy Józsué légy bátor és erős? Mintha megakadt volna a lemez, Isten csak mondja neki: „Neked adtam ezt a földet, amit a talpatok érint. Senki nem áll meg előtted életed minden napján. Én veled leszek. Nem maradok el tőled. Nem hagylak el téged. Légy bátor és erős! Csak légy bátor és erős! Nem megparancsoltam, hogy légy bátor és erős?”

Miért mondta ilyen sokszor ezt a bátorító mondatot?
Mert Józsué nem volt bátor és erős. Gyáva volt, félénk volt és kicsinyhitű volt. Mózes meghalt. A mi életünkben annyiszor megtörténik ez. Valami, ami fontos,valaki, akiben bíztunk, nincs ott többé az életünkben. Meghatározó dolog. Annyira egyedül érezzük magunkat hirtelen. Olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, és legszívesebben nem kezdeményeznénk és nem mennénk előre. Az életben annyi ok van, amiért megállhatunk, amiért befoghatjuk a szánkat, amiért zsebre tehetjük a hitünket; amiért nem húzzuk fel a zászlót, és nem leszünk bátrak és erősek. A légkörben van a megfélemlítés. Valami befogja a szánkat és azt mondja: légy realista, Mózes halott, ki vagy te? Isten azt mondja: "Én veled vagyok, légy bátor és erős; el nem hagylak téged, számolj Velem."

Talán téged is elhagyott valaki? El vagy keseredve, már korán reggel nyomaszt valami? Jézus hozzád szól! "Légy bátor és erős, fel a fejjel, indulj el, én veled leszek ma is és egész életedben" Ámen

Lelkünk az Urat várja

„Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.”

Zsoltárok könyve 33:20

Egy kicsit nézzünk körül ebben a Zsoltárban:

(33: 16-22 ) „Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!”

Néha jól jön a segítség! Bármennyire is ragaszkodunk függetlenségünkhöz és hisszük, hogy megoldjuk a problémákat, olyan jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül a bajban.

Isten a teremtés után azt mondta az embernek, hogy itt ez a csodálatos világ, amit neked teremtettem: neked adok mindent, uralkodjál rajta. Adok hozzá bölcsességet, erőt, képességeket, de ami a legfontosabb – itt vagyok veled.

Tudom, ha baj van csak a bajra figyelünk. Kétségbe esünk, aggódunk, próbálkozunk, imádkozunk… és várjuk, hogy az Úr végre csináljon már valamit.

Én is sokszor így teszek. De amikor a hitemmel más utat járok, másként működnek a dolgok.

Ha távlatokban gondolkodok, látom az ős-problémát és az ős-megoldást. Látom, hogy a bajok akkor bajok, ha nincs ott velem Isten, pontosabban, ha én nem vagyok Istennel. Ha viszont Úrral vagyok, őt várom, őt keresem, tudom, hogy pajzsként véd és megerősít.

Próbáljunk meg ma ne a bajokkal foglalkozni, mert azok elmúlnak mind Jézus eljövetelekor. Foglalkozzunk Urunkkal, aki már most elérhető támasz számunkra.

Hála Istennek...

"Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."

Zsoltárok könyve 50:11-15

Hála Istennek, végre megérkeztünk! Hála Istennek, nem történt nagyobb baj... Hála Istennek, megvan a vizsgám! Hála Istennek, hogy volt belőle még egy utolsó. Hála Istennek... Hála... De tényleg komolyan gondolod ezeket? Vagy csak mint megszokott, állandósult szókapcsolatok élnek nyelvedben, és nem méred fel súlyukat, bele se gondolsz abba, amit valójában mondasz.

Annyira kevés a hála a világban. Van kérem, követelem, könyörgök érte, parancsolom, netalán szeretném, de hála szinte alig. Pedig erre a szóra neked van igazán szükséged, és nem Istennek. Ő nem fogja magát jobban érezni, ha megköszönsz neki dolgokat, nem lesz attól jobb napja, és nem ezért fogja neked adni áldásait. A hála téged fog megváltoztatni, az egész hozzáállásodat az élethez, a megelégedettséghez és a hiányokhoz. Végre ráérzel az élet játékának igazi ízére, és hittel tudsz szembenézni azokkal a dolgokkal, amikért nem a legkönnyebb hálát adni.

A döntés a Te kezedben van. Folytathatod a nagy általánosság statisztikáját, és hagyhatod a hálát ott, ahol talán eddig is volt számodra; a ritkán emlegetett dolgok között. De eldöntheted azt is, hogy mától fogva ez más lesz. Mától fogva elindulsz a hálaadás útján Isten felé, és engeded neki, hogy ezáltal különlegesen közel kerüljön hozzád. Mától fogva hálát adsz, legyél bármilyen élethelyzetben, bármilyen kérdések között, bárhol a világon.

Itt az idő, hogy ma és holnap és azután is meghozd ezt a fontos döntést! Voksolj a hálára, és megláthatod Isten szabadítását!