vasárnap, december 18, 2011

Advent reménye

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”
Ézsaiás könyve 11:1-2

Advent van. A remény és az öröm gyertyái égnek már az asztalon, és talán a szív is nemsokára nyugalmat talál ezekben a napokban. Emlékezés és várakozás fonódik halkan össze, és nem élhet egyik a másik nélkül.

Isten jött közénk, hogy helyreállítsa, amit mi elrontottunk, hogy hidat építsen köztünk és az Örökkévaló között, hogy újra Emberek lehessünk igazán. Fogott egy tollat, és rajzolni kezdett a szívedbe vérvörös tintával egy arcot, az Isten arcát. Akit neked annyian mutattak már be tévesen és torzul, Ő kijavította hibáról hibára a kegyetlen, zsarnoki vonásokat, a "nekem meg kell felelned" ráncait és a "nem vagy elég jó nekem" szemöldök összehúzását.

Betlehem és Názáret és Jeruzsálem kellett ahhoz, hogy megismerd az Isten valódi arcát, hogy végre szívből tudd imádni, és ne félelemből. A puszta, a kert és a hegytető kellett ahhoz, hogy meglásd, mit tett az Isten érted, és, hogy mennyit is ér az ember.

És Jézus jön még. Visszajön, mert a pont még nem került fel az Ember mondatának a végére, és ehhez a te válaszodra is szükség van.

Már csak néhány nap, és itt a Szenteste, a Karácsony. Kérlek, gondolj arra, aki miatt ünnepelhetsz. Engedd, hogy szíved elinduljon a csillag után a keleti égbolton, és találkozhass a Megváltóval. Engedd, hogy lénye átjárjon, és élj tovább az advent várakozásában!