csütörtök, november 24, 2011

Bizalom Istenben

"Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik."

Zsoltárok könyve 37:4-5

A szívek kérését nem kell erőltetni - van belőle mindenkinek. Az Úrra hagyni az utunkat, azaz egész életünket, már nehezebb. Miért? Mert mi gyorsan szeretünk haladni. Egyre inkább egy olyan világban élünk, ahol a gyorsaság a menő, a türelmeseket lenézik - pedig az Úr a legtöbbször a türelmünkön keresztül vezet bennünket.

Amikor Ábrahám beleegyezett felesége tanácsába és Hágártól lett gyermeke - nem hagyta Istenre, hanem a saját útját járta. Amikor vitte Izsákot feláldozni, akkor egyedül Istentől várhatott segítséget - és az Úr valóban munkálkodott: gondoskodott az áldozatra való bárányról.

Jákób, amikor Isten Fia legyőzte őt birkózásban, letett minden okoskodást és Istenre bízta magát. Az az útja volt az egyetlen, ami az addigi életében mentes volt a csalástól. Sem csaló, sem megcsalatott nem volt akkor.


A legjobb kezekben akkor van az életünk, ha egy olyan Hatalmas Lényre bízzuk, Aki ismeri minden hajszálunkat,a múltunk és a jövőnk minden egyes pillanatát, de ezt a mindentudását nem ítélkezésre használja fel, hanem arra, hogy segítsen olyannak lenni, amilyennek kell. Nem kell álmodozni Róla, mert létezik: pontosan ismer bennünket, ennek ellenére szeret. Csak azt kéri tőlünk, hogy Benne gyönyörködjünk, mert csak ezen az egy módon vagyunk hajlandóak elfelejteni a saját sérelmeinket.

Miközben Istennel vagyunk elfoglalva, a dolgaink nemhogy állnának, hanem a legjobb kezekbe tettük őket, mert az Úr Maga munkálkodik, és mindenből a legjobbat hozza ki.