szerda, november 16, 2011

Az Úr bátorító szava

„Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.”
(Jeremiás könyve 1. fejezet 7-8. vers)


Néhány éve az emberek fájdalomtűrő képességét vizsgálva, egy kísérletet végeztek pszichológusok. A tesztalanyokat mezítláb egy kád jeges vízbe állították, majd azt mérték mennyi ideig képesek elviselni a metsző hideget.

A vizsgálat eredményeként, találtak egy tényezőt, amely egyeseket képessé tett arra, hogy kétszer annyi időt töltsenek a vízben, mint a többiek.

Mi volt ez a tényező? A bátorítás. Akik mellett ugyanis ott állt valaki, aki jelenlétével támogatta és szavaival bátorította őket, képesek voltak tovább tűrni a fájdalmat.

Ám a bátorítás nem csupán a fájdalomküszöbünket emeli meg, hanem segít leküzdeni a félelmeinket, sikeresen megoldani mindennapi feladatainkat, képessé tesz ismeretlen célok elérésére.

Gondoljunk csak bele, Jeremiás, mint fiatal fiú odaáll a nép, a király elé és megtérésre kell, hogy hívja őket.

De hogyan? Miért éppen én? Hisz én még ifjú vagyok. Nincs tapasztalatom. Még sohasem csináltam ilyesmit. Mi lesz, ha elrontok valamit? Ha nem jól hangsúlyozom a szavakat, vagy nem úgy, nem azt szólóm, amit kellene?

Teljességgel együtt tudok érezni Jeremiással, mert még ma is, mielőtt odaállok prédikálni, vagy előadást tartani, vagy akár egy lelkigondozói alkalommal, ugyanezekkel a kérdésekkel küzdök. S ha nem beszélgetnék minden reggel az Örökkévalóval, e félelmek következtében el sem indulnék.

Milyen jó, hogy Ő ma is szól és bátorít az Igéből és embertársaink által is, úgy ahogy Pál írja: „De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz érkezésével... úgyhogy még jobban örültem.” (2Korintus 7:6-7)

Uram, használj fel ma mások vigasztalására, bátorítására!