péntek, október 07, 2011

Világosság és erő


„Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?”

Zsoltárok 27:1.

Pár napja elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindentől félek. Nem is gondoltam, hogy az évek alatt mennyi félelem összegyűlt a szívemben. Félek az egértől – de ez csak egy dolog. Nem feltétlenül fontos vele találkoznom. Ami viszont megdöbbentő, hogy egyre jobban félek az emberektől. Mielőtt elítélnél emiatt, had írjam le, hogy miért.

Néhány hete vezettem a főúton és balra nagyívben kellett bekanyarodnom egy mellékutcába. A szembe-forgalom csak jött és jött. Mögöttem meg szép lassan feltorlódott a sor. Azonban a szembeforgalom is megállt, ugyanis a lámpa pirosra váltott, nem tudtak emiatt menni. Így arra gondoltam, két kocsi között átevickélek, aztán mögöttem is elindulhat a forgalom, meg őket sem akadályozom. Azonban a szembe forgalomban álló gépkocsivezető elkezdett emiatt rám üvölteni, emlegette a jó édesanyámat, meg hogy milyen pofátlan vagyok… Hát mit mondjak. Próbáltam tartani magam, de megrendített a dolog. Szóval egyre jobban félek az emberektől.

Más eset. Szintén autós. Meglátogattunk a családommal egy férfit, aki bizony nagyon nehéz körülmények között tengeti életét. Eléggé megközelíthetetlen helyen lakik. Megálltunk egy elhanyagolt porta előtt, ránézésre több éve nem járt ott senki. Otthagytuk az autót és kb. 50 métert gyalogoltunk barátunk otthonáig. Nem sok időt töltöttünk nála, csak átadtuk, amit akartunk. Mire visszaértünk, mindkét tükör le volt törve és hátul mélyen – talán egy szeggel vagy éles tárggyal – össze volt karcolva a kocsink. Hát mit mondjak – félek az emberektől.

Félek a visszautasítástól is. Egyre gyakrabban találkozom vele. Amikor felajánlok valamit – őt nem érdekli, hagyjam békén, van elég baja. Beszélgetni szeretnék vele, neki erre nincs ideje. Segítséget kérek tőle, nincs hozzá kedve, hogy egy lépést is megtegyen. Sokszor találkozom közömbös, céltalan, mogorva emberekkel.

A mai igénk meg arról szól, hogy: „Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?”

Csupán két kérdésem van:

- Ugye, nem TE vagy az az ember, akitől félni kell? Aki megfásult, közömbös lett. Aki csak magával törődik, akit semmi nem érdekel?

- Vajon életed világossága és ereje az Úr? Valóban az? Mert akkor nem kell(ene) félned, rettegned! És persze – NEKEM sem kéne!

Ma 13.30-kor az MR1 Kossuth Rádióban Adventista félóra lesz. Jó lenne, ha meg tudnád hallgatni!

Nincsenek megjegyzések: