hétfő, október 03, 2011

Vacsora Jézussal


Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.
Jelenések könyve 3:20

Jézus tud a dolgainkról. Ismeri cselekedeteinket, szavainkat, gondolatainkat, motivációinkat egyaránt. Ismeri a mai kereszténység önelégült állapotát is, melyből az egyetlen kiút az őszinte megtérés.

Nincs ebben semmi új, hisz talán ismerjük milyen büszkeség jellemezte a régi Laudiceát. Amikor egy földrengés elpusztította a várost, visszautasították a rómaiak segítségét, és önerőből építették újjá. Híresek és gazdagok voltak a fekete gyapjúnak és orvosi szereiknek köszönhetően. Jézus mégis azt mondja, hogy te vagy a „nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen”.

A nem túl hízelgő szavak még inkább megsebeznének, ha Isten rólunk mondaná mindezt. A dorgáló szavakkal nem lesújtani akar Istenünk, hanem észhez téríteni. Biztosan hallottunk már a Király új ruhája című meséről. A történet szerint két csaló felajánlja a hiú királynak, hogy olyan csada-kelmét készítenek neki, ami láthatatlanná válik azok előtt, akik méltatlanok a tisztségükre vagy mérhetetlenül ostobák. Mivel senki nem látott semmit - mert nem is volt mit látni – úgy tettek a királlyal együtt, mintha ők látnák a csodálatos kelmét. Amikor a népnek is meg akarta mutatni új szerzeményét, egy őszinte gyermek így kiáltott fel: „hiszen, nincs rajta semmi”.

Azért tettem ezt a kis kitérőt, hogy még inkább érezzük Jézus kopogtatásának erejét. Lehet, hogy mi eljátsszuk, hogy mi vagyunk a legszebb, legjobb keresztények, de Jézus szelíden azt mondja: „de hiszen nincs is semmi érdemed”. Épp ezért hív megtérésre. Arra hív, lássuk tisztán magunkat és fogadjuk be őt.

Előkelő emberekhez nem könnyen juthatunk el, és most Jézus a Királyok Királya maga kopogtat, hogy szeretne bejönni életünkbe és közösséget alkotni velünk. Mi gátol, hogy beengedjük?