szerda, október 12, 2011

A tanítás hatása

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”
(Példabeszédek könyve 22. fejezet 6. vers)


Tanulni gyorsan, könnyen, és hatékonyan? De hogyan? Melyik a biztos módszer? Definíciók bemagolása? Relaxáció? Játszva tanulás? Elmélet és gyakorlat ötvözése? Könyvekből, könyvek nélkül? Iskolában vagy otthon?

Egy biztos, minél idősebb az ember, annál nehezebb az új információkat elraktározni és még körülményesebb azokat beépíteni a jól megszokott napi életvitelünkbe.

Nem úgy a gyermekkori behatások… Egy nézés, egy mozdulat, melyet ösztönösen lestünk el szüleinktől, környezetünktől. Lemásolt szokások, melyek génjeinkbe égtek, melyek ellen később tiltakoztunk; „én nem leszek olyan, mint az apám, az anyám”; „én nem fogok így és így viselkedni”.

És a rideg valóság, melyre nap, mint nap rá kell döbbenünk: Olyanok vagyunk, amilyenek nem akartunk lenni, ami tudat alatt vésődött be, miközben az évek alatt kemény munkával, tudatosan tanult dolgok folyamatosan megfakulnak.

Ám a Szentíráson keresztül Mennyei Atyánk arról biztosít, hogy rossz szokásaink megváltoztathatóak, az addig ismeretlen jó tulajdonságok pedig megtanulhatóak, melyek az örök élet szempontjából sokkal fontosabbak bármely földi tudomány elsajátításánál.

S mi az Ő módszere? Nem elvont teológia magolása, de nem is az értelem kijátszása. Az Ő módszere: a példaadás, melyet utánozva minden életkorban mienk lehet az Ő bölcsessége.

„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” (Máté 11:29)

„Csak járjunk híven lábnyomán és így hordjuk keresztünk; de békessége hassa át a szívünk és a lelkünk. Mert látja mind a fény honát, ki szívét néki adja át.” (Hitünk Énekei 206)

Másoljuk le tehát az Ő cselekedeteit, szavait, mozdulatait!