vasárnap, október 02, 2011

Állj meg, és láss!

„...akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az Úr maga mondja ezt.”
Ézsaiás könyve 58:14

Olyan ritkán tudsz megállni, és gyönyörködni a szépben. Abban, ami még mindig hirdeti az Ő nagyságát, hogy egyszer valamikor réges-régen nem volt bűn, és Ő tökéletesnek teremtette azt, ami ma csak elmúlást illatozik. A virág szirmán egy apró vízcsepp, melyben az egész világot megláthatod. A hajnali madarak éneke, aminek dallamát Ő komponálta azon az „ötödik napon”. Egy apró patak zuhataga a hegy eldugott rejtekében, amit az arra járó vándornak szánt meglepetésként. A tó halk susogása, amin keresztül üzen annak, aki érti a víz szavát.

És ritkán jutsz oda, hogy Benne gyönyörködj. Hogy ne kérj Tőle, ne kívánj semmit, csak engedd rádöbbenni magadat, hogy milyen Ő valójában. Engedd, hogy szavára lehulljon szemedről a gondok leple, és meglásd Őt apró világod felett. Hogy meglásd, bár sok felhő van, bármerre nézel, de a felhők fölött is van világ. Hogy meglásd Őt, aki kezében tartja a létezést, és akinek gondja van rád.

Mert kértél hitet, magadnak és másnak, és Ő sokkal többet adott: önmagát egy különleges kalanddal, amit veled csinál végig. Néha nevetsz, néha sírsz, ahogy mész lépésről lépésre előrébb. Néha kegyetlenül nehéz, néha pedig észre sem veszed, hogy túljutottál egy szakadékon. De közben Ő van ott melletted, és ez a lényege az egésznek.

Ma reggel, barátom, állj meg, kérlek egy kicsit, és gyönyörködj Istenben! Nézz vissza az Ő ajándékaira, a jelenlétére életedben! Lásd meg az igazi arcát, és élvezd ma és ezután is az Ő társaságát!