szerda, szeptember 21, 2011

Új szívet ad az Úr

"És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet”
(Ezékiel könyve 11. fejezet 19. vers)


Az ókori Izrael életének minden mozzanata ma is aktuális tanulságokat tartogat számunkra. Mintha tükörbe néznénk, mikor az Ószövetséget olvasva a hűség és engedetlenség, a győzelem és bukások sorozata közötti vívódásukat látjuk.

Az Örökkévaló erős kézzel kivezette őket Egyiptomból, a szolgaság földjéről, nekik adta a tejjel és mézzel folyó Kánaán országát, s mi volt a válaszuk? Hálaének, zúgolódás, a hűség ígérete, aranyborjú, megbánás, lázadás, Kánaán gyümölcseinek megízlelése, megtorpanás…

Ott van Isten, aki végtelen szeretettel vesz körül, ott van a rossz, aki önző vágyaim teljesülésének ígéretével kecsegtet, és ott vagyok én, aki nap, mint nap döntést kell hozzak, kinek engedek.

Van, hogy győzők és képes vagyok uralkodni az indulataimon, és van, hogy az ajtó előtt leselkedő bűn belép szívembe.

S mikor felocsudok a következmények áradatában, rádöbbenve tetteim súlyára, Pállal együtt mondom:

„tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. (Róm. 7:18-19)

„Óh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (24. vers)

És, ekkor jön az Isten, és Ezékiel szavai által szól hozzám:

„Én adok neked új szívet és új lelket és a kőszívet eltávolítom belőled”

S most már így kiáltok:

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt.51:12)