szombat, szeptember 03, 2011

Mindenkor

Már régen megtanultuk, hogy amikor az állandóság jelzőit használjuk, a mindig-et és a soha-t, csínján kell bánnunk a szavakkal. Soha ne tegyük ezt negatív előjellel, például a házasságban: „Te soha nem viszed le a szemetet, soha nem dicsérsz meg… Te mindig első helyre teszed az anyádat helyettem…” És még sorolhatnánk. – Mert ez mindenkor rombolni fogja a kapcsolatunkat.

Ugyanakkor tegyük ezt pozitív előjellel, mert az megerősítő! Mint például: „Mindig szeretni foglak, amíg csak élek… Soha többé nem akarlak megbántani…” Ezek a szavak is túlzónak tűnhetnek, de ha teljesen komolyan gondoljuk, varázslatosak.

Érdekes az is, hogy a mindennapi rutint is állandóan végezzük. Mindig felkelünk reggel, mindig tisztálkodunk, étkezünk, munkálkodunk, foglalkozunk magunkkal és mindig pihenünk is, és végül minden nap alvással végződik. Ez azt jelenti, hogy ezek a dolgok is nagyon-nagyon fontosak az életünkben.

Sokan, akik a rossz dolgokat látják, állandó szokássá tették az Isten szidását az életükben. Vajon mi; akik az élet jó oldalát figyeljük, keressük, akik igyekszünk mindig meglátni mindenben a jót; állandóvá tettük-e életünkben Istenünk dicséretét?

„Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.” Zsoltár 34,2