hétfő, szeptember 12, 2011

Könyörülő Isten


A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Zsoltárok könyve 103:13

Emberi eszünkkel fel sem foghatjuk milyen nagyszerű dolog, hogy ilyen Istenünk van. Irgalma, könyörülete, türelme, megbocsátó lelkülete számunkra érthetetlen. Az idézett zsoltár első sorai így hangzanak: Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.  A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.  A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

Megpróbálom felsorolni, hogy csak ez a zsoltár mit mond el Isten hozzánk való viszonyulásáról, cselekedeteiről: jót tesz velünk; megbocsátja bűneinket; meggyógyít minden betegségből; megvált a haláltól; megkegyelmez; irgalmaz; jóval tölt be; igazságot tesz; késedelmes a haragra…
Mindez a jó elérhető mindenki számára: De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.” (17-18.v)

Míg Isten tetteit hosszasan lehetne sorolni, az emberi rész egy mondatban összefoglalható: megtartani a szövetséget és a parancsolatokat. Még rövidebben: hűség és engedelmesség.
Visszhangozzon ez a két szó minden nap a fülünkben, miközben végezzük dolgainkat. Hűséges szövetséges társa vagyok-e Istennek, ill. örömmel engedelmeskedem-e minden parancsának?

Ez nem egy olyan „adás-vételi” szerződés, mint amit emberekkel kötünk. Ez egy természetes reakciója annak az embernek, aki megtapasztalta a SZERETET Istenének jelenlétét az életében.