szerda, július 06, 2011

Szelíd beszéd

„A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.”
(Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. vers)


Mindannyian tapasztalhattuk már, milyen következménye van a helyes, illetve a nem jól megválogatott szavaknak.

Milyen öröm, mikor azt halljuk: Olyan jó volt, hogy ezt mondtad! Köszönöm a bátorító szavakat!

Ugyanakkor, milyen kellemetlen szabadkozni; Elnézést, én azt nem úgy gondoltam. Nem jól fejeztem ki magam.

Valóban ez utóbbi megkeserít, és hosszú távon elidegenít bennünket embertársainktól, míg a szelíd szavak megédesítik mind saját lelkünket, mind mások életét. És ami mindennél fontosabb; a szelíd szó átformálja az életet.

Egy történet szól a tizenegyedik században élt Samuel ibn Nagrela, spanyol zsidó költőről, aki Granada királyának vezírje volt. Egy napon valaki a király jelenlétében elkezdte szidalmazni Samuelt. Mindenféle hazug rágalmakat hordott össze róla.

A király értesítette minderről főemberét és megparancsolta neki, hogy büntesse meg azt az embert, mégpedig vágassa ki a szidalmazó nyelvét. A vezír azonban a király parancsa ellenére nem bántotta őt, sőt inkább barátságosan beszélt és bánt ellenségével, így az egy idő után többé már nem rágalmazta, sőt inkább áldotta őt.

Midőn később a király meglátogatta vezírjét és megpillantotta azt az embert, csodálkozott és kérdőre vonta Samuelt, hogy nem hajtotta végre az utasítását. Sámuel erre így válaszolt: - Én végrehajtottam a parancsodat. Kitéptem a gonosz nyelvét, és adtam neki helyette egy jó és szelíd nyelvet.

Erre jegyzi meg a Talmud: „Ki a hatalmas? Az, aki ellenségét barátjává teszi” (Abóth d. R. Náthán XXIII).

Ehhez lehetne hozzátenni; S ki a leghatalmasabb? Az, aki az egész lázadó világot barátjává fogadja. Azaz Jézus, aki ma is szelíden szól hozzánk, le
csendesítve háborgó lelkünket.

S ahogy Ő mondja „Mert példát adtam néktek, hogy a miképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.” (ján.13:15)