péntek, július 08, 2011

Őszinte hitélet


„Nem mindenki, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! – megy be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”

Máté 7:21.

Szigeti Jenő professzortól hallottam először a ’Jaj Istenem!’ keresztényekről. Amikor baj van, akkor, jaj, Istenem! Amikor az élet úgy kívánja, akkor büszkén, tán kérkedőn kihúzza a mellét: Én kérem szépen keresztény vagyok! Rögtön tudja, hogy X-et „megverte az Isten!” Gyönyörűen fúj gyerekkorából megmaradt szólamfoszlányokat néha Noét összekeverve Péterrel. Máskor meg felsóhajt: Jaj Istenkém, most segíts! Szó szerint idézi a Bibliából, hogy „ezer betelik, kettő nem!” – merthogy a régi öregek azt mondták, ez is benne van a Bibliában. (Egyébként nincs benne)

Nem elég! Egyáltalán nem elég! Nem elég azt mondani, hogy Uram, Uram! Kevés!

Váczi Mihály is erről írt:

Nem elég sejteni,

hogy milyen kor jön el;

jövőnket - tudni kell!


Nem elég a célt látni;

járható útja kell!

Nem elég útra lelni,

az úton menni kell!

Ha hited csak szólam – az kevés! Ha hited nem párosul tettekkel – az kevés. Ha csak addig jutsz, hogy Uram! Uram! Még nagyon az elején vagy!

Nem elég.

(Volna kedved ma 13.30-kor meghallgatni az MR1 Kossuth Rádióban az adventista félórát?)