vasárnap, július 17, 2011

Ősi szó

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
Zsidókhoz írt levél 4:12

Felötlik benned a vágy, és elkezdesz keresni, kutatni a lakásban. Keresni valami régit, valami elfeledettet, valamit, ami valaha talán sokat jelentett az egyik ősödnek. Így találsz rá egy könyvre egy dobozban a padláson, ott, ahova évtizedek óta nem nézett be senki. Óvatosan kiveszed, lefújod róla az elmúlt évszázad porát, és lassan lapozni kezded az elsárgult, vékony lapokat.

Egy helyen csak úgy, kíváncsiságból nekiállsz olvasni, és csak haladsz egyre előre, egyik mondatról a másikra, bekezdést bekezdés után teszel magadévá, fejezetek köszönnek egymásnak a fejedben. Te csak olvasol, és egy különleges érzés kerít a hatalmába: mintha Valaki neked üzenne a rég elfeledett könyv lapjain. És neked szól minden, amit olvasol.

Mint egy kard, olyan élesen hatol a szívedbe egy-egy szó, és összetörik benned valami. Büszke emberi lényed egyszer csak engedni kezd valami felsőbb Hatalomnak, és végre kezded érteni mi a Jó és a Rossz, mert Isten Igéje megszólított, és benned él tovább.