hétfő, július 18, 2011

Az Istent dicsérő ember bizalma

„Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!
Zsoltárok könyve 56:11-12

Dávid sokféle küzdelmet átélt élete során. A zsoltár eleje megemlíti, hogy abból az időből származik az írás, amikor a filiszteusok fogságába került. Az ellenségei szó szerint üldözték, támadták, életére törtek. Mindezek ellenére hűséges volt Istenhez, aki sok bajból kimentette.

Ha valamilyen támadás ér bennünket, akár szóban, akár tettlegesen – könnyen hatalmába keríthet a félelem. Ez az érzés megvédhet bennünket a nagyobb bajtól, de meg is béníthat, erőtlenné tehet. Dávid vallomása felvillantja számunkra, hogy milyen ereje van az igazi Istenbe vetett bizalomnak. A hit nemcsak egy világnézet, hanem egy olyan kapocs, amely az élő, mindenható Istenhez köt bennünket. A hitem segít túl látni az adott helyzeten és az emberek mögött meglátja azt a láthatatlan Hatalmasságot, aki fel tudja őket használni saját céljaira.

Pál apostol nagyon világosan figyelmeztet: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Eféz 6:12)

Ezek szerint miközben emberekkel küzdünk, egy tágabb értelemben vett nagy küzdelem részesei vagyunk. Sátán többnyire embereket használ fel, hogy támadja Isten embereit. A történelem során nem egy esetben valóságos üldözéseket, szenvedéseket, támadásokat kellett elszenvedniük, csupán azért mert Istenben bíztak. Olyan is volt nem egyszer, hogy börtönbe vetették, megkínozták, vagy megölték őket. De még ekkor sem lehet valóban ártani annak, aki Istenhez tartozik. Mert ahogyan Isten legyőzte (és hamarosan elpusztítja) Sátánt, ugyanúgy tud adni életet, örök életet az övéinek.

Emberek árthatnak nekünk, mindenünket elvehetik – még az életünket is. Az örök életünket viszont senki nem veheti el, e felett nincs hatalmuk, ezért nincs is mitől, kitől félnünk – legfeljebb azoktól kell távol tartani magunkat, akik az Úrhoz való hűségünkben akarnak bennünket megingatni.