vasárnap, június 19, 2011

Uram, irgalmazz!

„Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!”
Zsoltárok könyve 138:8

"Uram, irgalmazz" - mormolod magadban, miközben látod, hogy minden omlik össze körülötted. Amit felépítettél, most romokban hever, mint egy szétdúlt kártyavár, és te nem tehetsz mást, "csak" üres kézzel megállsz Isten előtt.

"Nem, Uram... nem tudok. Nem tudok semmit tenni, csak kapkodom a fejem egyik irányból a másikba, és már kezdek kétségbe esni. Nem tudom, miért van erre szükség, miért történnek ezek pont velem, csak beléd kapaszkodok, aki ismeri a számomra ismeretlent. Beléd kapaszkodok, aki tudja a miérteket, a válaszokat, és megadja majd nekem is egyszer, ha javamra válik.

Szükségem van Rád ma és minden nap. Szükségem van Rád, aki megalkottál, és vezeted utamat, hogy ülj le mellém, és várd meg velem a vihar végét. Várj velem néhány napot, míg elcsitul minden, és ölelj át, engedd, hogy érezzem a szereteted. Várj velem, és mutasd meg irgalmadat! Ámen"