szerda, június 29, 2011

Megújuló erőnk lehet

„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”
(Ézsaiás könyve 40. fejezet 29-31. vers)


Egyre több embertől hallom: Jaj, én olyan fáradt vagyok. Alig van erőm vonszolni magam. Jó lenne már egy kis lazítás, egy kis pihenés.

S valóban rohanó világunk kiszipolyozza életerőnket, testileg-lelkileg elgyöngít, s bár az is igaz, hogy a semmittevésben is el lehet fáradni, de a megújulást csak a másért fáradozó ismerheti meg.

A mai útravaló nem azt hangsúlyozza, hogy fáradékony az ember, hiszen ez magáért értetődő, nem az a lényeg, hogy a legbátrabbak is megtorpannak, és a legerősebbek is elgyengülnek, mert ilyet sokat látunk.

Isten üzenete abban áll; hogy minként lendülhetsz át a holtponton, hogy miként nyerhetsz új erőt, amikor ott fekszel a padlón.

„Akik az Úrban bíznak” - mondja a próféta - akik kitartanak Isten ígéretei mellett, akkor is mikor minden lehetetlennek tűnik, akkor is, mikor minden az ellenkezőjét mutatja.

Ez azonban nem egy statikus egy dinamikus bizalom.

Aki emlékszik még a dinamós világításra kerékpáron, tudja a lámpa csak akkor világít, ha haladunk. Vagy az autó akkumulátorát a generátor csak menet közben tudja tölteni. A modern energia visszanyerő szerkezetek is csak a működés közben keletkező energiát tudják optimalizálni.

S mit jelent ez a lelki élet nyelvén?

Mikor úgy érzed; fáradt vagy Bibliát olvasni, vagy imádkozni, másokért szolgálni, akkor ne pihenj, hanem térdelj le, mond el Jézusnak, amit érzel, vedd az Ige kenyerét, és menj szolgálni, s megtapasztalod, milyen szárnyalni, mint a saskeselyű.