kedd, május 24, 2011

Nem halt meg, hanem alszik….


„És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.” Márk 5,38-39.

Néhány napja megdöbbentő hírt hallottam! Az egyik ismerősöm nagyon el volt keseredve. Elmondta, hogy a barátnője férjhez ment egy református lelkészhez. Nagy boldogságban és hitben éltek, de nem született gyermekük, pedig nagyon vágytak rá. Sok idő múltán mégis az Isten megkönyörült rajtuk és áldott állapotba került az asszonyka. Egészséges gyermeket hozott a világra, akiért már az első napon hálát adtak. De az ötödik napon minden előjel nélkül meghalt a gyermek! Természetesen kérdések merülnek fel bennünk, amelyet nem is tudunk megválaszolni… Miért???? Hogyan fordulhat elő mindez egy hívő házaspárral???? Miért adta Isten a gyermeket, ha utána elveszi????
Nem tudom, és nem is akarom megmagyarázni, hiszen minden szó ilyenkor csak nehezíti a helyzetet…. De egyet tudok! Egy szerető, bölcs Istenünk van, aki mindent sokkal jobban tud, mint mi és semmi sem történik olyan, amit ne akarna javunkra fordítani!

A bibliai történet szerint a zsinagóga vezetőjének a lánya halt meg. Jajgatás, siránkozás, zűrzavar mindenfelé! Jézus viszont azt mondja, hogy „a gyermek nem halt meg, hanem alszik!” Azért a kettőt meg lehet különböztetni, nem???? Mit értett Jézus e szavak alatt?

A Biblia két halálról és két feltámadásról beszél. Amikor az első halált említi, minden esetben ezt csak „alvásnak” nevezi, mert ebből van felébredés. A második halál a kárhozat halála, amely a végső megsemmisülés. Jézus a keresztfán nem önmagáért halt meg, hanem magára vette minden bűnünket, elszenvedve a második halált. Éppen ezért mindazok, akik hisznek Benne és bevallják bűneiket, nem lesz részük a kárhozat halálába, hanem örök életet kapnak, mivel Jézus az ő bűneikért fizette le a halált. Viszont az első halálban, az „alvás halálában” lehet, hogy részük lesz, ha csak nem érik meg Jézus második eljövetelét élve….

Bármilyen szomorú is tehát a búcsúzás, a keresztény tudja, hogy ez nem végleges állapot. Az első halálból lesz feltámadás! Mindazok, akik Benne hisznek, fel fognak támadni mikor Jézus visszatér dicsőségben és hatalomban! Eljön a nap, mikor Jézus megjelenik, mint Királyok Királya és Uraknak Ura, és vége lesz minden szenvedésnek, és a végső ellenség, a halál is eltöröltetik! Ha nehéz is az elválás, mégis Jézus biztosít bennünket arról, hogy lesz találkozás! Ez a nap mindennél fontosabb! Ezért még ma meg kell erősítenünk a kapcsolatot Istennel, hogy amikor eljön Jézus, azok között legyünk, akik öröklik azt az országot, ahol megszűnik minden bánat és eltűnik a sóhaj…..


Kormos Tivadar

Nincsenek megjegyzések: