Megváltás keresők


Mi, emberek, mindannyian keressük a megváltásunkat. Mindannyian érezzük, szükségünk van rá.



Tennünk kell valamit, mert így nem maradhat, „meg kell változtatnunk a világot!” – gondoljuk. Keressük a rosszat, amit le kell győznünk. Meg kell találnunk azt, ami nekünk és mindenkinek jó. El kell tipornunk a Világellenséget és ehhez hősökre van szükségünk, így magunknak is hősökké kell válnunk. Ez a nagybetűs Ember igazi útja! E cél elérése érdekében választjuk meg az ösvényt, melynek végén az áhított megváltás vár. Ahol már nem mi vagyunk, hanem a belőlünk lett hős, a Hérosz, aki minden bűnét jóvátette, minden rossz tulajdonságát levetkőzte és kiérdemelte jutalmát cselekedeteivel. Aki megtette, ami az ő feladata volt. Ezért eddzük testünket, hogy az ide vezető út keménységét elviselje, eddzük elménket, hogy csak a jó tulajdonságunk maradjon meg. Minél több jót érhetünk el, annál bocsánatosabb lesz az a kevés rossz, amit közben elkövettünk. Fel kell számolnunk mindent, ami a magunkról bennünk kialakított ideát rombolná, hogy megváltásunk beteljesedjen.
A filozófiák, a lelkigyakorlatok már-már emberfeletti magasságokba emelnek bennünket és hisszük: végül minden út az ezoterikus szuper-mennyországba vezet, ami itt valósul meg majd a földön, általunk.
De aki nem képes hőssé válni, az se csüggedjen, mert megtalálhatja önmaga elfogadása által a boldogságot. Csak azt feledjük, hogy ez az elfogadás, az önmagammal való megbékélés: az „ilyen vagyok, nem tehetek róla” és a „vagyok én is olyan, mint ő, vagy még különb” kompromisszumának megkötésével jár. Keressük tehát megváltásunkat, de a legtöbb esetben csak hamis krisztusokra bukkanunk. Aztán újabb hírnökök jönnek és mondják: „Nincs baj, állj fel, csak tévedtél, de én egy jobbat mutatok gyere velem, itt megtalálod az igazit…”


„Akkor, ha valaki azt mondja nektek: „Íme, itt a Krisztus”, vagy „ott”, ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: ’Íme, a pusztában van’, ne menjetek ki; ’íme, a belső szobákban’, ne higgyétek. Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.” (Máté 24,23-27)


Nem akarok többé egy emberi „pusztában” sem keresni! Nem akarok egyetlen bölcselkedő „belső szobájába” se belépni a megváltásomért! Mert mindennél világosabban látom már, az én Uram, Akit követek, a Biblia Krisztusa, Jézus.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet