szombat, május 14, 2011

Fel nem foghatom


„Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!”

Jeremiás 33,3

Nem tudom, mit tegyek. Teljes a tanácstalanság bennem. Akárhányszor végiggondolom, akármennyi variációt is találok, egy sem működik. Pedig tudom, hogy ennek kell lennie, de nem látom az utat. Sóhajtozom, de már annyit, hogy magam is belefáradok, mégse változik semmi. Ha tanácsot kérek, csak vonogatják a vállukat – fogalmuk sincs, mi lenne a jó. Nyomasztó a tehetetlenség, a kényszervárakozás, hogy nem jutok előbbre. Nyomasztó a kilátástalanság, mert nincs jó megoldás a gondomra, legalábbis nem találom. Ez az állapot mindig nagyon nehéz, lelkileg megterhelő. A stresszhelyzet állandósul és fizikai valómban is veszélyeztetett vagyok, bármikor megtámadhat egy nem várt betegség. De mit tegyek, sokáig nem bírom így?

Ha ezek az érzések kavarognak benned, ha ez az állapot jellemző rád, csak egyet tehetsz: kiálts Istenhez! A megoldhatatlan, a lehetetlen helyzetek legjobb ismerője maga az Úr. Jézus átsétált az őt megkövezni akaró tömegen, több esetben is kikerülte a farizeusok ravasz szó-csapdáit. Minden esetben megtalálta a legjobb megoldást, melyek számunkra sokszor megfoghatatlanok, sőt az Őt figyelő emberek számára egyenesen érthetetlenek voltak. De működtek. „Én vagyok” – szavára a katonák, kik elfogására jöttek, erőtlenül hulltak a földre, de mégis engedte megkötözni magát. Országa nem ebből a világból való volt, így angyalok elit hadserege menthette volna ki Őt Pilátus és Heródes kezéből, de nem adott erre utasítást. Leszállhatott volna a keresztről, mert emberi erő, kötelek és szögek nem tarthatták volna ott, de meghalt. Miért tette ezt? Mert így vihette végbe a lehetetlent: megváltott, megmentett téged és engem!