vasárnap, április 24, 2011

Húsvéti történet

„De meghagyok Izraelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt.”
A királyok első könyve 19:18

Mondd, barátom, Te kinek adod a legmagasabb hódolatod? Kit illet meg a tiszteleted, az imádatod? Ki előtt hajtasz ma térdet? Isten, de melyik, milyen Isten előtt?

Megannyi torz kép kísért meg nap mint nap, amik múltadból, jelenedből, ismereteidből táplálkoznak. Int a "nekem meg kell felelni" isten, hogy imádd őt, akihez fel kell küzdeni magad, mert másként úgysem hallgatja meg imádat. Ő az, aki csak akkor mutatja ki, hogy szeret, amikor teszel is valami jót érte. Hajt a vágy általa, hogy legyél elég jó, de tudod, ezt sosem éred el.

Int a félelem istene, aki vizsgálja az életed, és ha valamit nem úgy tettél, mint ahogy Ő szerette volna, haragja irgalmatlanul lesújt

Várja hódolatodat a "megfoghatatlan" Isten, aki túl távol van, hogy a te személyes gondjaiddal foglalkozzon, és aki örökre elérhetetlen és megközelíthetetlen marad a számodra.

Azt kívánom neked ma reggel, hogy hajts térdet a kereszten függő Isten előtt. Jézus Krisztus előtt, aki érted a végsőkig elment, meghalt érted halálnak halálával, és aki feltámadt közel 2000 évvel ezelőtt. Add hódolatodat az igazi Istennek, akit megismerhetsz, akihez közel kerülhetsz, és aki nem a teljesítményeid miatt szeret. Imádd Istent, aki megbocsát, szeret, és utánad megy, bármekkora őrültséget tegyél az életben.

Húsvét reggelén csak annyit kívánok Neked, hogy eszmélj rá, milyen az Isten, és hajts előtte térdet minden nap!