hétfő, április 11, 2011

Átváltozunk

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”

János első levele 3:2

Kinek vagy a gyermeke? Istené vagy az Ördögé? Nem árt ezt tudni, és ennek tudatában lenni, mert valamelyik csoportba mindenki beletartozik. Hovatartozásunk nemcsak azonosságtudatunkra, viselkedésünkre, gondolkodásunkra van hatással, hanem örök, végső sorsunkra is.

Jézus a búza és konkoly példázatával arra emlékeztet bennünket, hogy egészen az aratásig a búza és a konkoly együtt növekszik. Kezdetben nem látszik a különbség az értékes gabona és a haszontalan gyomnövény között, de idővel minden nyilvánvaló lesz.

Ma nagyon sokan mondják magukról, hogy szeretik Krisztust és odaadó keresztények. Hogy mennyire igazak ezek a szavak, nem a mi dolgunk megítélni.

János levelében mégis itt van egy egyszerű mérce, amit jó, ha magunkra is alkalmazunk.
Az Isten gyermekei úgy élnek, éreznek, gondolkodnak, viselkednek, mint akik Isten családjába tartoznak.
Az a szeretet van bennük, mint amit Jézusnál is láthatunk.

Az Ige mércéje nagyon világos:
Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.” (1Ján 3:10)
Magyarul, ha nem engedelmeskedem Istennek és nem szeretem az embertársaimat – nem lehetek az Ő gyermeke.

A 4. fejezet 7. verse még szebben fogalmaz: „a szeretet Istentől van, és aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent”
A szeretet Istenének szerető gyermekei vannak. Az Ördög gyermekei nem cselekszik az igazságot, és nem szeretik egymást.
Azt, hogy mivé leszünk, valóban még nem tudjuk, de a szeretet elvét követve Isten gyermekei maradhatunk. Ez hatalmas kiváltság – ne veszítsük el!