szerda, március 02, 2011

A ragaszkodó barát



„Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.”
(Példabeszédek könyve 18. fejezet 24. vers)

Pontosabban: „Vannak barátok, akik pusztulásba visznek, és van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.”

Azt hiszem, mindannyian megtapasztaltuk már eme bibliai idézet valóságát. Mikor megbíztunk valakiben, kiadtuk magunkat, de miután visszaéltek titkainkkal, már megbántuk az egészet.

Talán ezért van az, hogy a legtöbb embernek nincs igazi barátja? A sok csalódás miatt magunkba zárkóztunk? Vagy nem találunk olyat, akivel megoszthatnánk magunkat?

Neked van igazi barátod?

Életem legkritikusabb pontján én találtam egyet.

Utolsó éves hallgató voltam a teológián, mikor átmentem egy súlyos krízisen. Bizony kemény időszak volt ez. Bezárkóztam a szobámba, nem ettem, nem olvastam a Bibliát, nem imádkoztam, nem akartam tovább élni. Talán egy hónap is eltelt így.

Egy nap aztán elmondtam az utolsó imádságomat, - legalábbis akkor úgy gondoltam ez lesz az utolsó. Elmondtam Istennek; Hagyjuk békén egymást. Tudom, ez azzal jár, hogy el fogok kárhozni, és jogosan, de hagyjon békén.

Nem mondom, hogy próbáld ki, de az igazi barát az, akit ha elküldesz is, melletted marad.

Ezt a kérésemet Jézus ugyanis nem teljesítette, várt egy kicsit, majd néhány héttel később, mikor csak úgy találomra kinyitottam Bibliámat, szembesített magammal:

„Azt mondtam: Nem törődöm vele, és nem beszélek többé az ő nevében. De olyan lett szívemben, mint égő tűz, bezárva csontjaimba; és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam, nem győzöm.” (Jer.20:9)

Ekkor találtam meg Benne életem leghűségesebb barátját.