hétfő, március 14, 2011

Felhő- és tűzoszlop vezet

„ Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.”
Mózes 2. könyve 13:21-22

Milyen jó lehetett Izrael népének annak idején – gondolhatjuk magunkban. Semmi más dolguk nem volt, mint hogy kövessék a Urat, aki nappal felhő-, éjjel pedig tűzoszlopban vezette őket. Ha felemelkedett akár a felhő, akár tűzoszlop el kellett indulni az egész tábornak. 
Nagyszerű jelzések voltak-ezek, mert a nép látta, érezhette: velük az Isten.

Vajon ma vezet-e így az Úr? Tűz- és felhőoszlopra nincs szükségünk, mert ahogy az ének mondja: „Az Úr vezet, az Úr vezet, az Ige által engemet, mint tanítványa követem, és utam vége győzelem.”

Isten közvetlenül az Egyiptomból való szabadulás után gondoskodott effajta vezetésről. Először örültek a védelmet is jelentő különleges lehetőségnek, de később azt látták, baj van. Egyiptomból Kánaán földjére viszonylag rövid idő alatt megérkezhettek volna, de az oszlop egy hatalmas kerülőutat mutatott. A nép, amely még nemrég rabszolga volt, továbbra is rabszolgaként elkezdett zúgolódni, siránkozni. Sokan legszívesebben már az első pihenőhelyen letáboroztak volna, vagy vissza kívánkoztak a szolgaság földjére. Bármennyire is fájó ezt mondani, de kellett az a hatalmas kerülő, kellettek az évtizedek, hogy Isten egy igazi népet formáljon, akik majd letelepedhetnek. Formálni kellett a jellemüket, meg akarta látni, mi van a szívükben.

Isten ma is vezetni szeretne bennünket Igéje, Szentlelke által. Néha úgy tűnik, hogy túl hosszú és kanyargós az út. Mégis, ha hűségesen követjük vezetését, bízhatunk benne, hogy eljutunk a célig.