hétfő, március 07, 2011

Az Isten Báránya

„Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”
János evangéliuma 1:29

Agnus Dei – Isten báránya. Ma már sokszor a zene, a kultúra, az irodalom és a kegyességi élet szavai ezek.
Isten Bárányát senki sem kerülheti el. Találkozott vele Ádám és Éva az Éden kertjében, miután mezítelenségüket, szégyenüket, bűnüket fedezte el a megölt Bárány.
Ábel is a Bárány vérében bízott, mikor Isten elé vitte áldozatát, amely kedves volt Isten szemében.
Jóval később, mikor Izrael népe a szent sátorhoz, vagy a templomhoz ment naponta bárányok tömegeit mészárolták le.
Még később komoly üzleti vállalkozássá nőtte ki magát az áldozati állatokkal való kereskedés, hiszen a messzi földről Jeruzsálembe zarándokló hívők inkább helyben vették meg amire szükségük volt.
Amikor már-más semmit nem jelentett a zsidók számára a több évszázados áldozati rendszer, Keresztelő János a Jordán folyónál keresztelve Jézusra mutat, és azt mondja: „Íme, az Isten Báránya…”
Ez a kijelentés arra utalt, hogy beteljesedtek az ÓSZ-i előképek, eljött az igazi Bárány. Előre is mutatott Jézus halálára, mert meg kell öletnie ahhoz, hogy elvegye, hordozza a világ bűneit.
Ahogy említettem Isten Bárányát nem lehet megkerülni. Jézus áldozatára szükségünk van az örök élethez.

A Jelenések könyvének utolsó fejezete is Róla beszél: (Jel 22:1)  Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered.

Hála Istennek ma nem kell megölnünk egy bárányt sem azért, hogy bűnbocsánatunk legyen. Azt azonban soha ne felejtsük el, hogy volt Valaki, aki helyettünk hordozta a bűneink terhét és végső büntetését. Becsüljük meg! Adjunk hálát érte!