szombat, február 05, 2011

Milyen jó


„Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!”

Zsoltár 133,1

Végre szombat van, a szívem újra örömmel telik meg. Ma találkozom azokkal, akiket szeretek, akikkel öröm együtt lenni. Már reggel, amikor belépek az imaház kapuján, öreg diakónus barátom fogad örök mosollyal, jó szóval. A termen áthaladva is kedves, korán érkező testvérek derűs arca néz rám. Elég egy biccentés, egy pillantás a másik szemébe és tudom, itthon vagyok, mi összetartozunk. Ezek nem csupán frázisok, semmitmondó, nagy szavak; mert hitünk az, ami összeköt és együtt készülünk majd az Úr elé, egy örökkévalóságra. Úgy szeretem a közös énekek ismerős bátorítását, a halk imák susogó csendjét, a közös beszélgetések Igére csodálkozását, a közös szolgálatok meglepetését. Aztán megszólal az Isten Igéje, és miközben prédikálok, vagy a prédikációt hallgatom, a Szentlélek vezetésében gyönyörködöm. Így már tudom, mit kell tennem holnap, és azután, egészen addig, míg újra találkozunk.

Restás László