szerda, február 09, 2011

Jézus helyettünk szenvedett

„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!”
(Ézsaiás könyve 53. fejezet 4. vers)

Ebben az influenzás időszakban nem nehéz összeszedni egy kis náthát, megfázást. Ha pedig komolyabban ágynak dől az ember, legyen az idős vagy fiatal, kemény megpróbáltatás vár rá, fejfájás, izomgörcs, csontig ható fájdalom magas láz és társaik.

Ilyenkor gyakran elhangzik; Miért? Nem figyeltünk eléggé magunkra, táplálkozás, mozgás, stb. Legyengült az immunrendszerünk, és íme, a következmény. De ha már benne vagyok, mindegy. A lényeg segítsen valaki.

Az Ige azt mondja: „betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozá”. Hogyan? Jézus is volt beteg? Folyt az orra, fájt a feje, láza volt?

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a legnagyobb fájdalom az, amikor szeretteim szenvedését kell látni. A legnagyobb kín; amikor magatehetetlenül kell nézni a másik vergődését, és nem tudok segíteni.

Van olyan is, amikor talán lenne segítség, de az a másik nem akarja. Lenne megoldás, de az a másik nem fogadja el, nem fogadja meg a tanácsot.

Milyen fájdalmat hordott Jézus? Mi fájt és fáj neki leginkább? Valószínű, hogy amikor megkorbácsolták, amikor a durva keresztet vitte, vagy amikor átütötték a kézfejét és a lábát a szegek, testét át meg átjárta a fájdalom.

Ám az evangéliumok ezen beszámolóiban nem olvassuk, hogy kiáltott, vagy sírt volna a fájdalom miatt. Viszont fel van jegyezve, hogy „Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek” (Máté 9:36) /Káldi/; mikor Lázár meghalt és testvére Mária könnyezett, „látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.” (Ján.11:33-35) és Ő is velük együtt sírt; és mikor Jeruzsálemet, népe hitetlenségét szemlélte; „sírt azon” (Luk.19:41)

Jézus legnagyobb fájdalma; amikor látja, hogy szomorú vagy és szemedből könnycsepp csordul. Jobban fáj neki mindennél, látni és szemlélni azt, ahogy hitetlenül vonaglasz az élet terhei alatt.

Ezért ma Ő szólít;

„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Máté 11:28-29)

S azért, hogy ne kelljen ma miattad sírnia.

Gyere Őhozzá! Figyelj és tanulj Tőle!