szombat, február 26, 2011

A csodaszer





„Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.”
Zsoltár 51:9

Jó volt gyereknek lenni, egyszerűnek, tisztalelkűnek! Habár, a tisztasággal néha akadt gondom. Nyári zápor után kirohantam a testvéreimmel együtt a pocsolyákba ugrálni. Tavasszal a még nedves földből golyót gyúrtunk, majd rátűztük egy bot végére, megsuhintottuk és már repült is. Koszos mancsunkat, jobb híján, a nadrágunk szárába töröltük. Édesanyám mindig megszidott bennünket, de egy mosás a nadrágnak, egy mosdás nekünk, és máris patyolat tiszták voltunk. Lelkünk további tisztaságát pedig a korholó szavakról őrzött emlék védte egy darabig.

Aztán, ahogy nőttünk, úgy sikerült a ruhánk tisztaságát egyre jobban megőriznünk; a lelkünk tisztaságát egyre kevésbé. Jöttek a hazugságok, a megalkuvások, az árulások és sok egyéb bűn, amire nem vagyunk büszkék. Olyan jó lett volna egy csodaszer, mint anyám illatos vize, kedves, de mégis korholó szava. De nem találtam sehol.

Izráelben régen volt egy csodaszer, a tisztító víz, amit a lélek tisztítására használtak. A papnak az áldozati állattal együtt el kellett égetnie izsópot, cédrusfát, karmazsint. Majd a megmaradt hamuból egy keveset belekevertek élő, friss vízbe. Az így készült tisztítóvizet egy csokor izsóp segítségével hintették a tisztátalanná vált emberre, hogy megtisztuljon. Nem azért, mert sárgolyót gyúrt, hanem azért, mert valami olyat tett, amivel áthágta a tisztasági törvényt. Azért, hogy a lelke is megtisztuljon.

De hogyan képes ez a csodaszer megtisztítani a lelket? Az áldozat és az engedelmesség útján. Az áldozat jelképezte az eljövendő Megváltó halálát, a szertartás végrehajtásában a bűnös részvétele a bűn elismerését, a készséget a változásra, hogy döntött a helyes út mellett. Ma sincs más csodaszer, ami a lelkem megtisztítaná. Csak Jézus értem, helyettem kiontott vére és az én hajlandóságom.

Restás László