hétfő, január 10, 2011

Ihletett szavak

„Mindenekelőtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésből. Mert sohasem emberi akaratból származott a jövendölés, hanem Isten szent emberei a Szentlélektől sugalmazva szóltak.”
Péter második levele 1:20-21


Isten mindig is megtalálta a módját annak, hogy szóljon hozzánk. Kezdetben személyesen beszélgetett Ádámmal és Évával, akik csak akkor próbáltak elrejtőzni előle, mikor Isten tiltása ellenére ettek a fáról. Bújócskát játszottak, de Isten hamar megtalálta őket. „Hol vagy?” – kérdezte. 
A válaszon el kell gondolkodnunk: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” (1Mózes 3:10)

Azért kérem, hogy gondolkozzunk ezen, mert látni kell az Isten Igéjének természetét és az azt befogadó ember reakcióit. A közlési forma változhat. Isten szólhat személyesen, prófétái által vagy írásban – a lényeg ugyanaz marad. Az önmagát és kegyelmes szeretetét kinyilatkoztató Isten nem csupán a jövőt tárja fel a prófétai szóban, hanem ma megszólít bennünket: „Hol vagy?”

Hogy nem is kell annyira komolyan venni? Igen emberek írták a Bibliát – de Isten vezetése (ihletése, sugalmazása) által. Bűnös, maguk is megváltásra szoruló emberek Isten közvetítőivé váltak, és leírták vagy elmondták Uruk üzentét.

Nos, hogy állunk Isten szavával? Örömmel hallgatjuk, olvassuk, vagy megijedünk tőle? Isten szava ma is élő és ható, és a Szentlélek által ugyanolyan közvetlenül képes megszólítani bennünket is, mint annak idején őseinket az édenben.

 „A biblia olyan, mint a visszhang: fal kell hozzá, ami visszaverje, s csak akkor születik meg. Kérdések kellenek, hogy feleletért az íráshoz forduljunk, szomjúságok, hogy ott keressük a csillapodást, fájdalmak, hogy ott vigasztalást leljünk. Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a királyt és nyerjünk kegyelmet Tőle.” (Ravasz László)