Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 15, 2010
Jó dolog Istent dicsérni „Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!” Zsoltárok 147:1 „Ezután igen nagy sereg angyalt láttam, akik a mennyei városból jöttek; minden egyes szent számára, névvel ellátott koronát hoztak. Midőn Jézus a koronákat kérte, átnyújtották neki az angyalok és most Jézus saját kezűleg tette minden egyes szentnek a fejére a koronát. Hárfákat is hoztak elő az angyalok és Jézus minden egyes szentnek egy hárfát nyújtott át. A vezérlő angyal adta meg a hangot, mire hálás, boldog énekek hangzottak fel: az összes szentek művészi tökéllyel pengették hárfáikat és a legszebb, legtökéletesebb zene hangjai hallatszottak. Azután láttam, amint Jézus a megváltottak seregét a város kapuja felé vezette. Megragadta a ragyogó sarkú kaput, kitárta azt és felkérte az igazságszerető népet, hogy lépjen be azon. A város belsejében mindaz fellelhető volt, amiben a szent csak gyönyörködhetett. Túláradó dicsőséget láttak szemeik. M
Jézus hatalma „Az emberek csodálkozva kérdezgették; ’Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskednek neki?’” Máté 28: 27 Két dolog jutott ma reggel eszembe: Augusztus 20-a van, a Kenyér ünnepe. Learattuk, betakarítottuk a gabonát, Isten segítségével lesz kenyerünk a következő évben. Néhány évszázaddal ezelőtt Valaki néhány kenyérrel jóltartott több mint 5000 embert! Ugyanez a Személy hatalommal parancsolt a szélvésznek, a hatalmas hullámoknak, és azok, mint egy hűséges kutya elcsendesedtek, nem tomboltak tovább. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe egy másik dolog. A nyáron gyerektáborban voltam. Kitettem az asztalra a kesztyűmet (jó meleg téli kesztyű a 30 fokos melegben) – és megígértem a gyerekeknek, hogy most varázsolni fogok. Megkértem az asztalon levő kesztyűimet, hogy nyissák ki az ablakot, mert nagyon meleg van. Próbáltam hangosabban biztatni a kesztyűket, aztán mást kértem: hozzanak nekem gyorsan egy üveg vizet, mert kiszárad a torkom! Erre sem reagáltak. A gyereke
Imádkozzunk! "Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! " Jakab levele 5:13 Bármi történjen, jó, vagy rossz, éljük meg azt Isten előtt. Ha fájdalmunk van, Előtte öntsük ki a szívünket, ha örömünk van, azt is Neki mondjuk. Örömet könnyű Isten előtt megélnie annak, aki beszélget Vele. Fájdalmat ökölrázás nélkül Istennek elmondani - ez az igazán nehéz, de a gyémántok ebből születnek. Az írásbeliség egyik leggyönyörűbb - szerintem a szenvedésről írt versek listájában "A" leggyönyörűbb - verse Tóth Árpád tollából származik, illusztrálva azt, amit Jakab megfogalmazott. Isten oltó kése Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg
Hinni a világosságban „Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.” (János evangéliuma 12. fejezet 35-36. vers) A Szentírás alapvető tanítása, hogy az ember részese, illetve célpontja lett a világosság és a sötétség, a jó és a rossz, azaz az Isten és a Sátán között folyó nagy küzdelemnek. János evangéliuma a világosság és sötétség többszöri szimbolikus említésével még jobban nyomatékosítja azt az ellentétet, mely e két hatalom között feszül. Már az evangélium elején megemlíti, hogy Jézus, „az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Ján.1:4-5). „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.” (1:11) Majd olvashatunk arról, ahogy Jézus saját
Jézus, tea, életvezetés Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mt 16,25-26 Ma lett vége a Sziget fesztiválnak, s érdekes ennek az igének a fényében visszagondolni a Hetednapi Adventista Egyház lelki betérő sátrában történtekre. Mintegy tizennégy éve nyújtanak egyházunk fiataljai „lelki elsősegélyt” azoknak, akik betérnek a frissen főzött tea illatával, szeretettel, elfogadással teli sátorba. A beszélgetések döntő részében a téma kerülgetése után általában életvezetési kérdések kerülnek terítékre. Egy raszta srác mondja: „Tudom, hogy nem jó dolog füvezni, de mégis mondd meg, mit csinálhatnék helyette. Mindenem megvan, a pénz nem számít. Mégis boldogtalannak érzem magam. Otthon évente egyszer-kétszer érintjük meg egymást. Nem tudom, mihez kezdjek az életemmel. Bulizok, füvezek, ez jól esik.” Eg
Isten oltalmában “Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” Zsoltárok könyve 91:1-2 Egyszer egy malom múzeumban jártam gyermekkoromban. Szüleimet is ismerte a gondnok, aki műgyűjtő is volt. Tele volt az egész helység régi érdekes tárgyakkal. Bámulva néztem őket. Látva a csodálkozó gyermekszemeket, azt mondta a molnár: “Gyere el hozzám inasnak egy nyárra, és választhatsz valamit magadnak!” Lelki szemeim előtt megjelent egy huszárkard! Csillogott-villogott és én büszkén mutogattam a barátaimnak. Gyermek voltam. Nem tudtam, hogy a szürke kakukkos óra a falon régi és svájci, és többet ér egy Mercinél is! Amikor Isten óvó hatalmáról beszél ez a Zsoltár, akkor a Mindenható védelmét ajánlja fel! A legértékesebb és legjobb védelmet, ami adható. Szoktam én is Istentől védelmet kérni: hogy ne legyek beteg, meg hogy kapjak jó jegyet az iskolában, meg hogy sikeres legyen a munka, és hogy őrizzen az úton…
Egy különleges vacsora "Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." Jelenések könyve 3:20 Velem vacsorázol? - kérdezi tőled bizakodóan, te igent mondasz, és kezdetét veszi egy különleges kapcsolat. Te és Ő. Fantasztikus érzés. Egyre több időt töltetek együtt, jobban és jobban megismeritek egymást, és érzitek, tudjátok, együtt a legjobb. Egyre szorosabban kötődtök egymáshoz, és egy nap eldöntitek, nem akartok többé a Másik nélkül vacsorázni, és összekötitek az életeteket. Aztán minden este ott ültök egymással szemben az asztalnál, és még a legegyszerűbb hónap végi étel is így különleges, mert tudjátok, ez a kapcsolat az örökkévalóságig tart. Isten ma reggel ezt a kérdést teszi fel neked. Komolyak a szándékai veled, ezért randira hív, veled szeretne vacsorázni. Azt szeretné, ha igazán közel kerülhetnétek egymáshoz, és ha összekötnéd vele az életedet. Mindig veled akar lenni