szombat, június 26, 2010

Hallgass meg, kérlek!

„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Máté 18,19-20

Olyan jó, hogy Isten meghallgat minket, odafigyel az imáinkra! Annyi minden van, amit kérni tudnék Istentől, hogy akár több órán át tudnám írni a listát. De, meg is hallgatná? Teljesítené is a kéréseimet?

Amikor régebben megnéztem az imanaplómba írt imádságokat, azt vettem észre, hogy túlsúlyban szerepelnek azok a kérések, amik velem, szeretteimmel kapcsolatosak. Akkor nagyon önzőnek éreztem magam és elhatároztam, hogy többet fogok imádkozni másokért. Napokkal később, amikor egy vitában alulmaradtam, rájöttem, hogy nem is minden jó, amit másoknak kérek. Ez egy kicsit elkeserített és azon gondolkodtam, mit tegyek.

„Amit egy akarattal kérnek...ketten vagy hárman... az én nevemben...” Legalább ketten, vagy hárman! De hisz ez a legkisebb emberi kapcsolat, a család! Férj, feleség, egy gyerek. Vagy barátok, én és a legjobb barátom. Gyerekét egyedül nevelő szülő, özvegy nagymama és az unoka és sorolhatnánk.

De csak akkor, ha Jézus is akarná. Az igazi szűrő, a teljes erkölcsi tisztaság! Hát ez elég nehéz feltétel, de ennek van csak értelme. Azt kérni, amiben egyetértünk, és amiről meggyőződtünk, hogy Jézusnak is tetszene. Így rengeteg minden kihullik a listánkból. De mik is? Minden önző vágy szülte kérés, minden helytelen, csapdába csaló akarat. Azt gondolom, azokért nem kár...

Restás László

péntek, június 25, 2010

Vigasztaljon, erősítsen az Úr!

„Urunk, Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jótettben és minden beszédben!”
Thesszalonikai 2. levél 2:16-17.

Napok óta szomorú vagy. Semmi sem jött be, semmi nem úgy alakult, ahogy elképzelted. Talán elveszítettél valakit, aki számodra kedves, és nem tudsz a bánatból felemelkedni. Figyeld csak, mit üzen ma Neked az Úr!
- ATYÁD – szeret Téged, Ő lát, nem hagyott el! Együtt sír Veled, de szeretné letörölni könnyeidet. Szeretné, ha elpárásodott szemeddel tisztán meglátnád, hogy Ő vigasztalást hoz Neked. És reménységet! Tudod mekkora kincs a reménység ebben a reményt-vesztett világban? Ő ezt kínálja neked! REMÉNYSÉGET! Így, csupa nagybetűvel!
- Szeretné megvigasztalni szívedet és reményt csöpögtetni bele. Engedd el magad! Engedd, hogy ma megszólítson. Légy nagyon csendben és figyeld azt a kis halk hangot, ami a szívedhez szól.
- Sőt azt szeretné, ha ma elkezdenél vigasztalni, bátorítani, meghallgatni valakit. ’Ha úgy érzed, nagyon szerencsétlen vagy, hallgass meg valakit, aki nálad is szerencsétlenebb!’ – mondta egy bölcs. Ugyanis, ha ezt teszed, megerősödnek a fül-izmaid, a jó-cselekedet-izmaid és a beszéd-izmaid!

És most olvasd el magadnak még egyszer a mai igét így: „Az én Uram, Jézus Krisztus és az Isten, az én Atyám, aki szeret engem, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékoz nekem, vigasztalja meg szívemet, és szilárdítsa meg lépteimet minden jótettben és minden beszédben!”
Nos, hogy hangzik?

csütörtök, június 24, 2010

Add meg Uram a Mindennapit!

"Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől!Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem. Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam:Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak és ne gyalázzam Istenem nevét!"
Példabeszédek könyve 30,8-9

Add meg Uram a mindennapit! De csak annyit adj, amennyire tényleg szükségem van különben elpocsékolom, vagy hozzá akarok még lopkodni másoktól. Ha megvan mindenem elfelejtkezem rólad, ha nem adod meg azt amit kérek, átkozódom.

Nem is értem miért adsz meg nekem mindent, amikor ilyen vagyok veled...Nem is értem miért fogadsz el úgy, ahogy vagyok, amikor egyáltalán nem lehetsz büszke a barátságunkra. Sőt gyakran le kellene tagadnod, hogy ismersz és kapcsolatban állsz velem, mert szégyent hozok Rád. De te 20-30, 50 éven keresztül is mindennap lehetőséget adsz arra, hogy a barátságunk megmaradjon.

Azt hiszem sosem volt ilyen Barátom, aki mindennap megterítené az asztalát, meleg vízzel, és fűtőrendszerrel ajándékozna meg, aki a keveset is kipótolná, hogy éppen elég legyen... De te csak adsz és adsz és önzetlenül adsz. És én?

Én csak magamnak akarok. Sikert, materiálisat, szerelmet, jó kapcsolatokat, hasznos üzleteket, Hawaii nyaralásokat, 3000 gyülekezethez csatlakozót, lasagne-t, görögdinnyét és dobos süteményeket...mindent! De adni?! Türelmes várakozást, rád hagyatkozást, töretlen bizalmat, időbeosztást, pénzt, jóindulatot, optimizmust...azt már nagyon nehezen.

Tudod, emberből vagyok. Hiábavaló és hazug beszédű, fukar és szétszórt. Mindent magamnak, és se neked se másnak. Ments meg magamtól Uram és add, hogy ma 2010.június 24-én azért imádkozzak és dolgozzak, hogy neked és másoknak is adjak abból, ami éppen van. Megterítve az asztalt a te gazdag és bizalmat ébresztő ígéreteiddel.

szerda, június 23, 2010

A szeretet

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
(Pál apostol első levele a korinthusbelieknek 13. fejezet 13. vers)
A minap a fogorvosi rendelőben érdekes beszélgetésem volt egy idősebb hölggyel, miközben sorunkra vártunk. Az időjárástól indultunk, majd az „ez meg van írva” mondatokon át eljutottunk oda, hogy sajnos, ma a legtöbb ember közömbös a keresztény hit iránt.

S valóban, felekezettől függetlenül az önvizsgálatra buzdító prédikációk, a változtatást szorgalmazó laikusok, a kreatív módszerekkel gyakorolt evangelizációról szóló könyvek ezrei, mind azt bizonyítják, hogy valami nagyon nincs rendben. Valami hiányzik.

De mi az?

A Szentlélek ereje által végbement gyógyulások, csodák?
A mai napra, vagy a jövőre vonatkozó prófétálás?
Hegyeket mozgató hit?
Szíveket megremegtető prédikációk?
Fiatalos zene?
Kiscsoportok?
Céltudatos gyülekezet?

E.G.White így válaszol:
„Semmi nem hiányzik jobban az egyházból, mint a krisztusi szeretet világos megnyilvánulása. Amint az egyház tagjai szent szövetségbe forrnak össze Jézussal együttműködve, Isten velük lesz, és ő munkálkodik bennük… Ez a jelenvaló igazság most és mindörökké.” (George R. Knight; hogy el ne feledjük 275.o.)

Mi pedig sokszor úgy beszélünk arról, mit és hogyan kellene változtatni, mintha attól függne minden. Pedig „ha szeretet nincs bennem”, semmi hasznunk mindezekből.

Nem leszünk jobbak, mint a farizeusok, akik igazat szóltak, jót akartak, imádkoztak, böjtöltek, de csupán azt szerették, aki őket szereti.

Viszont, ha azt szeretnéd, hogy Jézus önzetlen szeretete éljen benned, borulj le és kérd:

„Tiszta szívet teremts bennem!” (Zsolt.51:12)

kedd, június 22, 2010

Kiálts hozzá!
„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” Ésaiás 65,24.

Feleségemmel együtt három gyermeket neveltünk fel. Az idők folyamán eléggé rájöttünk, hogy milyenek. Már annyira megismertük a természetüket, hogy sokszor szavak nélkül is tudtuk, hogy mit akarnak. Mégis, igényeltük, hogy fogalmazzák meg, mondják ki, amit gondolnak.
A mi Istenünk is ilyen! Ismer bennünket, tudja, hogy mire van szükségünk, és meg is akar áldani, csak arra vár, hogy kiáltsunk hozzá. Arra vár, hogy beszélgessünk vele, mondjuk el néki vágyainkat, kívánságainkat. Életünk részévé kíván lenni, nemcsak valami alkalmi vendéggé, akit illedelmesen fogadnak, de nem kíváncsiak a véleményére. Mint a jó szülő, Ő is tudja, mi válik javunkra, ezért szeretné, ha megosztanánk vele gondolatainkat. Micsoda kiváltság! Barátunkká válhat a világegyetem Ura! Ha hívjuk Őt, figyel ránk. Sohasem foglalt, fontos vagy neki!
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy nem eléggé vesszük igénybe segítségét! Talán túl magabiztosak vagyok, úgy érezzük, hogy magunk is tudunk boldogulni. Megelégszünk alamizsnákkal, apró ajándékokkal, pedig Istenünk kész lenne nagyobb áldásokat is adni!
„Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset imádkozunk?! Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, mikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek?!” (Jézushoz vezető út)

Kiálts hozzá! Keresd Őt nap, mint nap! Meglátod, hogy átalakul az életed!
Nem kellene már ma elkezdened?....

Kormos Tivadar

hétfő, június 21, 2010




Félelem, vagy szeretet?

“A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”
János első levele 4:18

Ahogyan közeledik egy-egy meccs vége, sokszor elszaporodnak a szabálytalanságok. Van aki félti a kiharcolt sikert, mások meg épp mindenáron sikert akarnak elérni. Itt egy kéz, ott egy boka recseg. Úgy tűnik azokat a játékosokat nem azzal küldik a pályára, hogy: “Nem baj, ha nem győztök, a részvétel a fontos!’ Persze lehet, hogyha ezzel indítanák a csatába a focistát, akkor is lefogyna a morál, hogyha épp az utolsó percben a góltól féltené a kaput. Van a mindenáron győzni akarásnak alternatívája? Lehet nem félelemből cselekedni egy-egy kiélezett helyzetben?

A mai világban is van mitől félni, legalább is mindenki talál rá okot. A gazdaság, társadalmi feszültségek, megannyi személyes probléma. Sőt, a globális problémák bennünket is elérnek. A bibliai időszámítás szerint is elértük a vég idejét. És félünk. Magunk, a másik, az emberiség. A félelem ellentéteként a bátorságot próbáljuk fokozni, sokszor varázsszóként sulykolva magunkba. Jézus és a Biblia szerint azonban a félelem ellenpólusa nem a bátorság, hanem a szeretet. Szeretni Istent és embertársamat egyenlő bátornak lenni, és győzni a félelemen. Ez a szeretet győzheti le mai világunk félelmeit, és ez a szeretet győzedelmeskedik a végítéletben is. Szeretni merni és hinni kell.

Valamikor régen kisgyermekként, ha megébredtem az éjjel közepén, a sötétben mindenféle alakot véltem látni. Féltem, Egyre jobban, Bármit is próbáltam: elbújni a paplan alá, mereszteni a szememet, csak egyre jobban féltem. Hát így történt, hogy ameddig rá nem jöttem, hogy a szüleim csak karnyújtásnyira vannak tőlem, addig csak féltem. Amint azonban a szeretetet magam mellett éreztem, a félelem, sőt a sötétségben lapuló szörnyek is semmivé lettek. Vajon a mi életünk árnyai mikor foszlanak semmivé? Ha fogszorítva, minden erőnket megfeszítve próbáljuk jól szeretni Istent? Vagy esetleg akkor, amikor rádöbbenünk, hogy Ő szeret bennünket végtelen szeretettel?

vasárnap, június 20, 2010

Mert van, Aki szeret...
 
"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben."
János első levele 4:18

Valaki már évezredekkel ezelőtt tudta, hogy meg fogsz születni. Tudta, hogy fognak hívni, és mosolygott magában, mikor eszébe jutottak, mik lesznek az első szavaid. Minden percben örült, hogy életet adhat neked, és tervezte az első találkozótokat, az igazi nagy találkozást, a saját tapasztalatodat. Könny szökött a szemébe, amikor arra gondolt, hányszor döntesz majd másként, és Ő nem tud veled találkozni, mert te nem akarod. Kimondhatatlan fájdalom töltötte el a szívét, amikor látta, nem akarod megismerni, és csak az előítéleteidre, a mások által rajzolt képekre hallgatsz.

De Ő nem tágított mellőled. Életed minden napját, minden percét neked ajándékozta. Gondot viselt rólad, egyengette útjaidat úgy, ahogy neked a legjobb. Számtalanszor a füledbe súgta: szeretlek, de te csak mentél tovább, és nem akartál tudomást venni róla. Nem akartad elhinni, hogy az Ő halála nélkül esélyed sem lenne az életre. Nem akartál vele foglalkozni, csak a magad világát akartad élni.

De egy este, mikor különösen rád borult a sűrű, áthatolhatatlan, reménytelen sötétség, a talaj kicsúszott a lábaid alól, és te csak zuhantál a mélybe, egy kéz, az Ő keze utánad nyúlt, és visszahozott. Visszahozott a kétségbeesésből, a reménytelenségből, a félelemből, és végre találkozhatott veled. Végre te tapasztaltad meg, kicsoda Ő, és nem másokra hallgattál. Végre engedted, hogy szeressen, és szeretete fokozatosan elvegyen a szívedből minden félelmet. A lepel lassan lehullt a szemedről, és megtapasztalhattad igazán, hogy Ő a szeretet.
 
Az előtted álló héten új kihívások, új problémák, új gondok és új örömök állnak előtted. Ma reggel Ő csak azt kéri Tőled, ne felejtsd el azt a pillanatot, amikor találkoztál vele, és ne felejtsd el soha, bármit hozzon az élet, hogy Isten szeret, ennél többre nincs is ma szükséged.