szombat, május 22, 2010

A jutalmunkról

"Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését."

2Timótheus 4,7-8

Sokan rengeteget tesznek azért, hogy valamit elérjenek, megnyerjenek, amitől boldogságukat remélik. Ez egyáltalán nem könnyű. Különösen akkor nem, ha nem is sikerül. A keresztények életharcáról azonban ezt olvassuk: „A keresztényi élet harcában ez nem fordulhat elő. A verseny végén senkit sem érhet kudarc, aki a követelményeknek mindenben megfelel. Mindenki győzelmet arathat, ha komolyan igyekszik és kitartással harcol. Nemcsak a gyorsé a futás, nemcsak az erős nyerhet csatát. A leggyengébb szent éppúgy elnyerheti az örök élet dicsőséges koronáját, mint a legerősebb. Mindenki győztes lehet, aki Isten kegyelméből alárendeli életét Krisztus akaratának. Az élet minden viszonylatában gyakorlatilag megvalósítani az Isten Igéjében lefektetett alapelveket, némelyek ugyan lényegtelennek tarthatják, olyasminek, ami csekélység, ami figyelemre sem méltó. Azonban a kockán forgó tétre való tekintettel semmi sem csekélység, ami segíthet vagy gátolhat. Minden egyes cselekményünk súlyosan esik a latba, győzelemre vagy vereségre. Sőt a jutalom, melyet a győztesek elnyernek, arányban fog állni buzgalmukkal, komolyságukkal, amelyet a küzdelembe vetettek.” (EGW: AT 213 old.)

péntek, május 21, 2010

Jézus és a kisgyermekek

"Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa."
Máté 19:14.

Ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám – mondta Jézus – hisz ilyeneké a mennyek országa.
A kisgyermek szíve olyan, mint a szivacs. Mindent elhisz. Micsoda felelősség, hogy a legkisebb kortól kezdve igazi, élő hitet csepegtethetünk kicsi szívébe. Hadd menjenek Jézushoz! Persze, akkor nekünk is illene velük mennünk. Hogy nézne az ki, hogy őket engedjük, talán küldjük is, de mi állunk, mint a cövek. Vajon nem akadályozzuk őket azzal, ha mi nem megyünk? Mi a több, ha küldöm, vagy ha hívom magammal – Jézushoz?
Ezek a szülők fontosnak tartották, hogy Jézus áldása nyugodjék meg a gyermekeiken.
Jézusnak nem rangon aluli csecsemőkkel foglalkozni. Ebben az esetben a kisgyermekeket, ezeket a csecsemőket egyenesen példaként állítja oda a felnőttek elé.
A kicsi tudja, hogy kicsi. Átéli rászorultságát. Pontosan ez a gyermekekre jellemző lelkület hiányzott az akkori vallásos élet vezetőiből, és hiányzik ma is sokakból.
Vajon úgy fogadjuk-e Isten ajándékait, mint a kisgyermek? Merünk-e, akarunk-e és tudunk-e kicsik maradni a saját szemünkben? Minél nagyobb valaki, minél tehetségesebb, elismertebb, magasabb pozícióban van, annál nehezebb kicsinek maradnia. Azonban csak úgy lesz áldás az életén, ha kicsi marad. Isten a legkisebbeket is fel tudja használni eszközéül. Gyakran megszégyenítenek bennünket a „kicsik” – Istenhez való ragaszkodásukkal, gyermeki hitükkel. De sokszor előfordult már, hogy éppen ő ajkukon szólal meg az Isten dicsőítése egy Istentől elfordult, és Őt sokszor káromló világban!
Ezért tehát, ne akadályozzuk őket, sőt segítsük abban, hogy Jézushoz találjanak, hogy megtalálják Őt, mert akkor az övék – és a miénk is Isten országa!

csütörtök, május 20, 2010

Az isteni bölcsesség szempontjai

"Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni."
Pál első levele a korintusiakhoz 2:12-14

Ezen a világon nem divat lelki módon gondolkodni. Noé bolondnak számít egy olyan korban, amikor az emberek még nem láttak sohasem esőt, de ő az egész emberiség megmentésére szolgáló hatalmas hajót épít. Ábrahám a furcsa, aki otthagyja vízvezetékkel ellátott városát, hogy legelő és víz után nyomozó pásztor legyen belőle. József az élhetetlen, aki kihagyja a kínálkozó alkalmat Potifár feleségével, ezért még börtönbe is kerül. Mózes fáraó lehetett volna, de ő az állandó nyomorgást és vándorlást vállalta azzal a néppel, akik Istennek állandóan csak szomorúságot okoztak. Ruth volt anyósa mellett marad akkor is, amikor semmilyen reménye nincs arra, hogy még valaha családja lesz. Anna egy olyan gyermeket hagy a nem a nevelési sikereiről híres főpap keze alatt, akit Istentől külön csodaként kért. Dániel három hűséges társával fogolyként kerül Babilonba, a király asztalánál étkezhetnek és ahelyett, hogy hálásak lettek volna a kegyért, hogy nem penészes kenyeret kapnak, ami a foglyoknak jár, ők visszautasítják az ételt és zöldségeket kérnek vízzel. Élhetetlenek. Ezt a világot nem az ilyeneknek találták ki. Igen, ha a történet itt befejeződik, akkor talán...

De Noé száraz lábbal úszta meg - és még úsznia sem kellett hozzá - azt a világkataszrófát, amit özönvíznek nevezünk, ami a teremtéskor tökéletesnek megalkotott Földet alapjaiban rendezte át, még a Föld hajlásszögét is eltolta. Bár nem kis stresszt jelenthetett neki, de ő volt az egyetlen a családjával, aki túlélte. Noé családja az egyetlen, akik elmondhatták, hogy látták az Isten által megalkotott Földet és azt is, amelyet Isten egyszer már az ítéletével meglátogatott. Bár a látvány biztosan megrázó volt, amikor kiléptek a bárkából, de ők legalább életben voltak.

Ábrahám, bár maga nem tudta meg, milyen a letelepedett élet, és milyen az ígéret földje a maga szépségben, de ha három nép - a kereszténység, a zsidóság és a muzulmánok - is emlegeti az ő nevét, akkor mégis valami nagyobbat tett annál, mint amit maga is lemérhetett. De a legtöbb, amit tett, Pál szerint az volt, hogy Ábrahám az alapokkal bíró várost várta és Jézus megígérte, hogy sokan fognak asztalhoz telepedni Ábrahámmal a mennyek országában (Máté 8:11).

Bár József kihagyott egy lehetőséget és a börtönben találta magát, de később ugyanebből a börtönből vezetett az út nem Potifár házába vissza, hanem a fáraó palotájába, hogy ő legyen a kormányzó, majd Egyiptom és a saját családja megmentője. A "kihagyhatatlan" helyzetek sokszor sokkal jobb lehetőségeket rejtenek. Érdemes várni!

Ruthnak moábita özvegyasszonyként nem volt jövője Izráelben, mégis ez volt az a hely, ahol az Úr legálisan férjet és gyermeket adott neki. Az özvegység könnyei helyett gyereknevetés! Csak lelki módon kellett gondolkozni? Igen, de ehhez egy lapra kellett mindent feltennie.

Anna a lehető legromlottabb helyre hozta csoda-gyermekét, de ez a gyermek lett később az a próféta, aki hosszú szünet után újra meghallotta Isten hangját, így újra kapcsolat épült a menny és a föld között a hosszú ideje a föld felől eltorlaszolt úton.

Dániel egyszerűbbet kér a felkínáltnál, de a legtöbbet kapta vele, mert a vizsgán a legjobban teljesítettek. A legelőkelőbb helyeket ezek a furcsa-szokású foglyok kapták.

Érdemes várni, kevesebbel beérni, hátra lépni akkor, amikor mindenki előre lép és az esélytelenebbet választani, nem azért, mert az a nehezebb, hanem mert valószínűleg az a jó út. Így lesz a testiből lelki a gondolkodás.

szerda, május 19, 2010

Élet-halál kérdés

„Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam élőtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;”
(Mózes ötödik könyve 30. fejezet 19. vers)

A hétvégén menyegző volt körzetünkben. S bár kint tomboltak a természet erői, minden résztvevő szívét felmelegítette az alkalom meghittsége. Ilyen eseményen szívesen vesz részt az ember.

Osztozhatunk az ifjú pár örömében, találkozhatunk régi barátainkkal, új ismerősöket szerezhetünk, és persze a vacsoráról és a süteményes asztalról se feledkezzünk el…

Az étkezés alatt, míg a finomabbnál finomabb falatokat ettük, asztaltársaságunkban egy idősebb hölgy megjegyezte; - Most kicsit bűnöztem. S mikor kérdezgettem mit ért ezen. Elárulta, hogy egy bizonyos betegség kapcsán nem ehetett volna az adott ételből.

Kicsit bűnöztem, - mondta -, és ennek súlyos következményei lehetnek. Most még nem érzek semmit, de tudom néhány óra múlva mi vár rám.

Én pedig elgondolkodtam azon, hogy milyen furcsa; itt van valaki, aki tudja, hogy milyen gyötrelem vár rá és nemhogy elkerülné azt, tudatosan tesz kárt saját magának, saját magában.

Természetesen mondhatja másvalaki; miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni? Ez nem élet-halál kérdés! - Igen, lehet, hogy az a falat még nem, de a következő? Kis bűnözés - nagy fájdalom.

És ez nemcsak a táplálkozásnál van így. Szívünk és lelkünk fájdalmát nem egy nagy, halálos seb, hanem a napi apró karcolások súlyosbítják, és végül azok ölik meg.

Egy kicsit bűnöztem - mondhatta volna Éva, miután szakított a fáról.
Egy kicsit bűnöztem - mondhatta volna Jákob, mikor ellopta az áldást.
Egy kicsit bűnöztem - mondhatta volna Sámson, Dávid, Péter, Zafira…

Igen, a legnagyobb gazemberek is kis csínytevéssel, apró füllentéssel kezdik. Ne gondoljuk tehát, hogy a kis bűnök nem élet-halál kérdés!

S mielőtt elkezdenél kutakodni, mi a kis és mi a nagy bűn, mielőtt elkezdenéd méregetni melyik a kis és melyik a nagy parancsolat, gyere, borulj Jézus elé, mond el: „légy irgalmas nékem bűnösnek!” (Luk.18:13)

És a mai legapróbb teendőidben is válaszd Őt, „az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;”

kedd, május 18, 2010

Kiálts Hozzá!

"Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket."
Zsoltárok 34,18

Ismét egy ígéret!
Olyan sokszor megtapasztalhattuk, ha az Úrhoz kiáltunk meghallgat bennünket. A Vele való kapcsolatunkban soha nem az a probléma, hogy nem hallja az Úr, hanem inkább az, hogy nem kérjük Őt, vagy nem jól kérjük.

Sokszor eltelnek napok vagy akár hetek is, ott vagyunk a „mókuskerékbe” és rohanunk egyik helyről a másikra „tesszük a dolgunkat”, de elfelejtünk beszélgetni Vele. Ha jön valami nehézség, probléma az életünkben, akkor fordulunk csak Hozzá. Ő szeretne a mindennapjainkban, örömünkben is velünk lenni. Ő vigyáz ránk napról napra, de szeretne szólni is hozzánk. Ehhez az kell, hogy keressük Őt, kiáltsunk hozzá.
Sokszor van úgy, hogy bele vagyok mélyedve a munkámba és szól hozzám a feleségem és nem hallom meg, mert „kikapcsoltam” a külvilágot. Ilyenkor hangosabban mondja. Az Úr nem szelektív hallású. Ő a leghalkabb sóhajt is meghallja. A lényeg, hogy a szívünkből jöjjön.

Jakab apostol a következőkre figyelmeztet, könyvének negyedik fejezetének az elején.
„Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.”

Beszélgessünk ma is Jézussal, köszönjük meg, hogy ma is felébresztett Bennünket, kérjünk a mai napra is erőt, egészséget, de ne magunkért, hanem azért, hogy mások hasznára legyünk.

hétfő, május 17, 2010

Isten igazsága

"Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot."
(Ézsaiás könyve 25:1)

Az emberek sokféleképp vélekednek az igazságról. Van, hogy objektívnek gondoljuk: elvekhez kötjük, melyeket mindenek fölé kell emelni. Még többször válik az igazság szubjektívvé. Vitáink hevében ekképp fakadunk ki: “Akkor is nekem van igazam!”

És Isten igazsága? Vajon Isten igazsága milyen: objektív vagy szubjektív? Egyik sem. Ha szubjektív volna, akkor a legnagyobb zsarnok lenne, ha pedig objektív lenne, nekünk semmi esélyünk sem lenne az életre. Isten igazsága személyes: “Jézus így szólt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (János 14:6) Személyes, mert Jézus Krisztusban összpontosul, és személyes mert célja a mi megmentésünk.

Isten vágya, hogy régi terveit megvalósíthassa az emberiség és személyes életünkben. Hogy ismét visszaadhassa az örök élet minden szépségét és boldogságát: “Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az ÚR!” (7-8. versek)

Isten ma ennek a csodának a valóra váltásán munkálkodik életünkben. Nekünk mi a célunk?

vasárnap, május 16, 2010


A te utad 
"Ezért tehát,  testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha."
Péter második levele 1:10

Mindent feltettél egy lapra. Mások őrültnek néztek miatta, de te csak tetted azt, amit érezted, hogy tenned kell. Valami ott belül azt súgta, jó úton jársz, annak ellenére, hogy mások megszállottnak tartottak, és nem értették, miért is mész ebbe az irányba. De te csak mentél, mert Valaki erre hívott el.

Valaki megálmodott veled egy csodálatos életet, egy fantasztikus pályát, és hívott a megvalósításra. Valaki sokkal többet látott benned, mint bárki más, és tudta, mivé lehetsz, ha engedelmeskedsz hívásának. És te azóta is futod a köröket.

Néha nagyon nem érted, hogy miért, sőt, sokszor úgy tűnik, bármelyik más út ezerszer könnyebb lenne. Falakba ütközöl, ellenállásba, gúnyos közönybe, hitetlenségbe, lenézésbe. Tudom, hogy nem könnyű azt az utat járni, azt a hivatást, munkát végezni, amire elhívott a Mindenható.

Ma reggel azonban gyere, és nézzük ezt az egészet másként! Menjünk vissza a kályhához, menjünk vissza Istenhez, aki elindított ezen az úton! Emlékezz vissza az első lépésekre, melyeket ezen az úton tettél meg! Emlékezz vissza arra, Ki és hogyan indított el! Popper Péter mondta a következőket: "Soha ne felejtsd el honnan jöttél, és miért csináltad magadnak azt a zűrzavart, amiből most szabadulni akarsz."

Lehet, hogy ma reggel minden csontod fáj a kimondhatatlan fáradtságtól, és legszívesebben feladnád az egészet. Ne tedd! Isten ezáltal az ige által azt üzeni neked, hogy ne felejtsd el, honnan jöttél, ne felejtsd el, Ki és miért indított el ezen az úton. Emlékezz vissza, és erősítsd meg magadban az elhatározást, hogy Isten oldalán végigfutod a pályát!

Legyen ez a ma reggel az emlékezésé, az újragondolásé, elhívatásod megerősítéséé. Gondolj arra, hogy Isten hisz benned, és egy egyedi munkára hívott el, de ebben soha nem hagy magadra.

Ha így teszel ma reggel, máshogy fogod majd futni életed köreit, mert tudod, maga Isten hívott el erre!