szombat, május 15, 2010

Ki a Krisztusod?

„Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek.”

Máté 24,5

Ámítás, tévelyítés, félrevezetés, megtévesztés, elhitetés – mindez az ellenség, Sátán mesterkedése. Tudom jól, oroszlánként lesi a prédát, csakhogy elbuktasson minden igazszívűt. Mert az ő célpontja nem csak a hitetlen, az istentagadó; hanem az, aki Jézust megváltójaként tiszteli. Képes szent alakot ölteni, angyalnak, Krisztusnak mondani magát, pedig nem az. Csak dühödt ellenség, aki saját és mások végső pusztulására vár. Azt gondolja, ha többen vesznek az utolsó ítéletben bűneik miatt, az ő szenvedése kevesebb lesz. Ezért hát a nagy csalás, amivel mindenkit hiteget. Művét bárány-arca, jézus-szája takarja a vizsgáló szemek elől. Igen, a hitet rombolók legnagyobb támadása történelmünk során nem kívülről, hitetlen, konok pogányoktól származik majd. Hithűség, keresztény elvek, bibliai jelszavak lesznek a hamis krisztus mellett lándzsát törők zászlajain. Minden, amit látsz, minden amit hallasz, minden amit érzékelsz azt mondja majd: A hazugság az igaz, az igazság az többé nem az. Sajnos, a többség az ő pártjára áll és késő lesz, mire feleszmélnek, mert addigra már késő dönteni. Ezért szólt előre az Úr. Magunknak Krisztust választanunk nem akkor kell majd, annak most van itt az ideje. Most még lehet különbséget tenni, most még tanulhatjuk a Szentírást, most még megismerhetjük, mit kíván tenni Isten a jövőnkben és azt is, mit tett eddig értünk. Most még eldönthetjük, kinek adjuk át magunkat teljesen, kit követünk. Most, amikor sok választásunk van, kínálja útját nekünk Megváltónk. Mert tudja, amikor már mindenhol keresett kiutat romlásából az ember – de nem talált –, az csak érdek lehet, nem szabad akarat. Az lesz a fel nem ismert pillanat, mikor az ellenség mindenkit zsákutcába csal. Kedves olvasó, te merre tartasz? Súlyos terheid alól hol találsz kiutat? Ki a segítőd, téged ki ment meg? Pénzed? Karod? Társaidba vetett hited? Új, tetszésed szerint összegyúrt ideológiád? Neked ki a Krisztusod?

Restás László

péntek, május 14, 2010

A Teremtő bölcsessége

"Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal."
Zsoltár 104:24.

Önkéntelenül az alábbi ének jutott eszembe, amikor a fenti Igét olvastam

Nagy Istenem, ha nézem a világot,
Melyet teremtett szent "legyen!" szavad.
Ha itt a földön millió lényt látok,
Kiket igazgatsz, táplálsz egymagad.

Refr: Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
Szívem feléd ujjong örömtele:
Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!

Ha nézek föl,az ég dicső boltjára,
Hol tündököl csodás csillag sereg,
Hol pompás két aranyhajóként járva,
A nap s a hold az űrben fönt lebeg.

Uram Igédben, hogyha megtalállak,
Ha látom ott kegyelmes tetteid.
Választott néped, amint egyre áldod,
Türelmesen viselve bűneit.

Ha Jézust látom, itt a földön járva,
Alázatos, türelmes szolgaként,
Látom, hogy áldást áraszt a világra,
S kereszthalálra adja életét. Refr:

Lehet, kissé régies a fordítás, de kifejezi azt, amit a zsoltáros is szeretett volna: Mindent bölcsen alkottál meg Uram. És én ennek a hatalmas Alkotónak GYERMEKE vagyok. Hát nem csodálatos?
Ma, amikor elindulsz innen, vegyél kezedbe vagy nézz meg aprólékosan bármit; egy szál virágot, egy falevelet vagy egy anatómiai képet az emberi test felépítéséről. Próbáld meg ’megszámolni’, felsorolni, hogyan alkotta meg Isten! Csodálkozz – és ujjongj! Adj hálát minden gazdagságért, ami csak eszedbe jut ebben a pillanatban. Nézz körül – minden Isten alkotásaival van tele!
Engedd, hogy szívedig érjen a hála – hogy jól kezdődjön ez a nap!

szerda, május 12, 2010

Választható életforma

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”
(Jakab apostol levele 4. fejezet 7-8. vers)
Egy alkalommal egy nagy gyülekezet lelkipásztorát egy barátja látogatta meg és megkérdezte:
- Mennyi tagja van a gyülekezetednek?
- Ezer. - volt a válasz.
- No de ebből az ezerből, mennyien aktívak.
- Mind azok.
- Valóban?
- Igen. Egy részük az Úrért buzgó, más részük az ördögért.

A Szentírás világos üzenete, hogy megteremtetésünk óta két hatalom küzd értünk. Teremtőnk már az Édenben elénk tárta, hogy van egy másik erő, aki szeretne hatalmába keríteni bennünket.

A Teremtő szeretetéről biztosít, míg a másik "emberölő" kezdettől fogva. De nem tehet ellenünk semmit, csak akkor, ha mi is akarjuk. Ahogy Káinnak mondta az Úr: „a bűn az ajtó előtt leselkedik” (1Móz.4:7), mint „ordító oroszlán, keresvén kit elnyeljen” (1Pt.5:8).

„De álljatok ellene és elfut tőletek!” - írja az apostol. Persze, nem földi értelemben vett, makacs indulatosságra alapozott ellenállásról van itt szó.

Ez az ellenállás; az Istenhez való közeledés, nemcsak a reggeli és az esti imádság idején és a Neki való engedelmesség, de nemcsak szombaton...

Ez az ellenállás; az isteni életforma, Jézus példájának követése és megvalósítása.

Ez a szabad akarat; a választás joga és felelőssége, hogy kiért buzgólkodunk ma, és miben leszünk aktívak.

Végül, bátorítson bennünket, hogy:

„Sátán senkit nem győzhet le saját beleegyezése nélkül. Elcsüggeszthet, de nem szennyezhet be, meggyötörhet, de nem fertőzhet meg. Az a tény, hogy Krisztus győzött, öntsön bátorságot követőibe, hogy hősiesen küzdjenek a bűn és Sátán ellen.” (E.G.White: Nagy küzdelem 454.o.)

„Sátán jól tudja, hogy a sötétség seregei a leggyengébb embert sem képesek legyőzni, ha az Krisztusban marad.” (471.o.)

kedd, május 11, 2010

Kiálts az Úrhoz!

„Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.” Jer.33,3.

Mikor szoktunk kiáltani? Mikor nagy veszély van, vagy félelmet érzünk, és hevesen ver a szívünk. Előfordulhat az is, hogy azt látjuk, hogy talán éppen ahhoz közelít valami katasztrófa, akit nagyon szeretünk, de Ő ebből sem érzékel semmit.
Lehet, hogy mi magunk sem fogjuk fel igazán saját állapotunkat. Kék az ég, nap ragyog, minden oly szép…, sikeresek vagyunk, és mindent, amire vágyunk, megkapjuk. Mégis, a háttérben egy gigantikus küzdelem zajlik elsősorban értem. A tét nem kevesebb, mint a lelkem feletti uralom! Péter apostol így ír erről: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” I.Pét.5,8. Minden pillanatban észnél kell lennünk! Nem mindegy, hogy mit és hogyan teszünk, mert van egy ellenségünk, aki kegyetlen módon legkisebb hibánkat is kihasználja. Pál apostol egy másik helyen hasonló figyelmeztetést ad: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Ef. 6,12. Láthatjuk tehát, hogy nem egyszerű a küzdelem. Nem vehetjük könnyelműen a harcot, mert egy kifinomult, ravasz ellenségünk van, aki minden áron le akar bennünket győzni!

A kérdés az, hogy látjuk-e a veszélyt? Érzékeljük-e ezt a nagy küzdelmet? Lehet, hogy vannak, kik arra gondolnak, hogy nem kell dramatizálni a dolgokat. Nem kell „farkast” kiáltani ott, ahol csak egy kedves házi kutyus van! Igaz, nem szabad pesszimistán látni a jövőt, mert könnyen meglehet, hogy amit várunk rossz, be is következik! Mégis, fontos, hogy reális módon ítéljük meg helyzetünket. Lássuk meg a veszélyt, de ne essünk kétségbe! Fogadjuk meg az Ige tanácsát: kiáltsunk az Úrhoz!

Ő arra vágyik, hogy jöjjünk az Ő védelme alá. Biztosan tudja, hogy egyedül nem lennénk képesek szembeszállni az ellenséggel, ezért ajánlja fel a segítséget!
Vajon igénybe vesszük-e ezt a lehetőséget? Megfogjuk-e kinyújtott kezét? Vagy elég biztosak vagyunk magunkban és úgy érezzük, hogy magunk is elboldogulunk?
Semmiképpen sem szabad elbizakodnunk még akkor sem, ha biztosnak érezzük helyzetünket. Ha Hozzá jövünk, Ő megtanít bennünket mindenre, melyet most el sem tudunk képzelni. Ha Rá hagyatkozunk, csodálatos megáldja életünket, és olyan dolgok birtokába juthatunk, amelyet a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna…
„…a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogy nem mint kérjük vagy elgondoljuk….” Ef.3,20.

Miért nem kiáltunk hozzá éppen most???

Kormos Tivadar

vasárnap, május 09, 2010

Csak egy köszönöm

"Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!"
Zsoltárok könyve 103:2

Rohan az élet körülöttünk, és mi is rohanunk vele, utána, előle... Tesszük egyik dolgot a másik után, élünk, dolgozunk, aggódunk, sóhajtunk, örülünk, ugrálunk, táncolunk, eszünk, alszunk, "JajIstenem"-eket küldünk az ég felé, imádkozunk. Valaki hallja ezeket a futás közben fogaink közül kipréselt "Segíts meg"-eket, vagy a perceken keresztül térdeinken elmondott könyörgéseket, és válaszol. Valami történik, vagy épp nem történik, és mi már lépünk is tovább, hátunk mögött hagyva, elfelejtve a kiáltást, a választ és vele együtt Istent. Olyan ritka sokszor a hála az életünkben, mint vidám mosoly a tömött BKV járatokon.

Isten ma reggel arra kér, hogy áldjad Őt mindazért, amit Tőle kaptál, és ne felejtsd el, mennyi mindent tett érted. Arra kér, hogy kezd a napodat egy hatalmas "Köszönöm"-mel. Ne vedd természetesnek a csapból folyó vizet, az asztalon lévő kenyeret, szeretteid mosolyát, azt, hogy tudsz lépni, futni, ugrálni. Adj mindezért hálát! Ezzel nem a Mindenhatónak teszel szívességet. Nem neki lesz attól jobb napja, hogy köszönetet mondasz az életért, hanem Neked.

Próbáld ki! Adj hálát, és hidd el, más fényben fogod látni a dolgokat; rájössz, hogy nem is olyan természetes minden, ami körülvesz téged. Akkor tudod  majd igazán értékelni az egyszerű dolgokat, ha hálát adsz Istennek mindenért. Másként fogod szemlélni a szürke hétköznapokat, mert végre meglátod bennük Isten ajándékát!