szombat, március 13, 2010

Aki mindig velem van

Nagyon szerencsés ember vagyok. Hívő életem kezdetén találkoztam azzal az emberrel, aki igazi példaképemmé tudott válni. Gyöngéden féltő, anyai szeretete nagyon hiányzik az életemből és mindig hiányozni fog. Mindig kíváncsi volt rám, mindig figyelt. Érdekelte, miről mit gondolok, éppen mit akarok, mi van velem, mi van velünk. Mert nem csak én voltam ilyen fontos, hanem egész családom. Sokszor elkísért minket a szolgálatban épp úgy, mint a nyaralás idején. Amikor pedig már betegsége miatt nem tudott többé velünk jönni, leültetett az ágya szélére és megkérdezte: „Na meséld el, fiam, mi volt!” – És én elkezdtem türelmetlenül gyorsan sorolni, hogy rövidre zárjam, mert siettem, mint mindig. De az igazi szeretet nem enged elrohanni: „Várj!” – mondta. – „Kezdjük onnan, hogy összepakoltatok a kocsiba és elindultatok! Na, azután mi történt? ...” És el kellett mondanunk mindent, és ő átélt, átérzett mindent. Ha rá gondolok, mindig Isten csodálatos szeretete jut az eszembe:

„Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.”
Zsolt. 139.1-6

Restás László

péntek, március 12, 2010

Istentől ihletett Írás

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."
2Timóteus 3:16-17.

Szeretsz olvasni? Gondolkodj el: Van-e ismereteid szerint olyan könyv, ami tanít, néha megfedd, segít ahhoz, hogy jobb ember legyél, megvigasztal és bátorít, néha még súg is, hogy mikor kinek mit tegyél, hogyan segíts, és hogyan bocsáss meg? Nem tudsz ilyen könyvről? Elhiszem! Mert nincs ilyen! A világ összes könyvtárában fellelhető millió és millió könyv között nem találsz egyetlen egyet sem, ami a fentiekre képes lenne. KIVÉVE EGYET! Ez a BIBLIA!
Hogyan képes minderre egyetlen könyv? Mert Isten ihlette. Ő inspirálta íróit, átitatta őket isteni gondolatokkal, akik aztán emberi nyelven leírták azokat.
Mikor olvastad utoljára? Vedd le a polcról, kezdd el még ma olvasni, és tapasztald meg, mire képes!
Nagymamámtól hallottam az alábbi kis verset, ő meg talán az ő nagymamájától. Gondolkozz el az utolsó során!


Biblia osztás

Bibliát osztok az iskolában szét,
Akinek még nincs, nyújtsa a kezét!
Sok kis kéz nyúl – vékony hangon kiált,
Kérek én is – én is Bibliát

Oly kedves, oly szép, megható e kép
Csicsergő madár kedves énekét
Zengi tavaszba e sok kis ajak
Így táplálkoznak a fecske fiak.

Gyerekek, ez a könyv drága kenyér
A világ minden kincsével felér
Aki olvassa, megáldja az Úr,
Mellette marad élettámaszul.

Nézik, lapozzák, míg osztom tovább,
Egyszer csak elfogynak mind a Bibliák.
Mindenki boldog, csak egy kislány
fakad sírva: „Jaj! Nincs Bibliám!”

Vigasztalom, míg lassan könnye hull,
Úgy érzem, hogy ott fönn megszólal az Úr:
„Akkor lesz boldog ez a nagyvilág,
Ha sírni tud, hogy nem kap Bibliát!”

csütörtök, március 11, 2010

Mi az árad?

"Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén."
Péter első levele 1:18-19

Lucifernek bukása óta az a célja, hogy minél több ember szavazatával bizonyítsa, hogy neki van igaza. Nem gond neki, ha kis dolog kapcsán szavazunk rá. Igaz a nagy bukásokat jobban szereti, de jók neki a kicsik is. Nekünk viszont, ha elbukunk, mindegy, hogy kicsi vagy nagy volt-e az ár. Ha eladjuk magunkat, neki adunk igazat. Ha ellenállunk neki, azt bizonyítjuk, hogy nem hiszünk neki. A hitetlenség ebben az egy esetben erény. Valakiért sokat kell kínálnia, valakiért keveset is elég. De biztató, hogy nem kötelező hinni neki. Van lehetőség ellenállni.

A legnagyobb kérdés, amit feltesznek nekünk a nagy küzdelem során - különféle formákban -, hogy mennyiért vagy eladó? Van egy mondás, miszerint mindenki eladható, csak más az ára. Valójában erre a kérdésre csak egy jó válasz van, egyetlen ár, amiért eladhatjuk magunkat. Az összes többi csalás.

A bűntörténet arról szól, hogy mindenki megvehető volt. De Jézus halála lehetőséget adott az újabb döntésre. Amíg az életünk tart, addig lehetőségünk van Isten mellett dönteni.

"Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett" (1 Mózes 3:6). Nemcsak Évát kísérti a gondolat - olyanért eladni magunkat, ami kívánatos -, hanem minket is. A jó volna enni azt jelenti, hogy nekünk elképzeléseink vannak arról, hogy mi a jó - pedig Isten mindig megmondta, hogy hosszútávon is mi számít jónak, de mi nem hiszünk Neki. Az okossá tesz kísértés olyan szépnek és követendőnek látszik távolról, azaz nagyobbnak lenni, mint most vagyok. Olyant megszerezni, ami az enyém is lehetne, de nem kaptam rá felhatalmazást. Olyant megtudni, ami nincs rám bízva. Ez az egyik legnagyobb kísértés. Bölcs szemre van szükségünk, mert meg kell látnunk a határainkat, nem kívánni olyant, ami nem a mi dolgunk. Éva eladta magát egy kis tudásért - amiről a vásárlás után tudta meg, hogy bár kapott, de szegényebb lett tőle.


"Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Abrám Száraj szavára" (1 Mózes 16:2-3). Nem kígyó jött, hanem a szerető feleség, és amit mondott, az beteljesíteni látszott a sokszor elhangzott isteni ígéreteket - bár embermódra. Van sok olyan eset az életben, amikor az a bűn, ha nem hallgatunk egy-egy jó tanácsra. Isten sokszor küld embereken, akár idegeneken keresztül is tanácsokat. De van olyan is, amikor el kell utasítani egy jónak látszó tanácsot, mert rosszra vagy nem egyenességre csábít. Nagy bölcsesség kell a megkülönböztetéshez, állandó Istentől való függést igényel. Hallgass meg nyugodtan mindenkit, de dönteni Neked kell, utána már nem kérdés, hogy kire hallgattál. A felelősség a tiéd.

"Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak" (
János 19:12). Ez a Pilátus egy szóbeli titulusért adatta halálra Jézust. Még haszna sem lett belőle, így is kegyvesztett lett. Azt hitte, megéri ezt az áldozatot, de nem így lett. Potom összegért adta el magát.

A hibátlan és szeplőtelen Báránynak, a Krisztusnak a vérén megvásárolhatónak kell lennünk. Ennél magasabb árat senki sem tud Istenen kívül felkínálni. De ne is érjük be ennél kevesebbel! Ha valaki ennél kisebbet ajánl fel az életünkért, akkor az csaló.


szerda, március 10, 2010

A boldog ember

„Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.”
(32. Zsoltár 1-2. vers)
A legtöbb fiatal a boldogság fogalma alatt gondtalan, békés, nyugodt életet ért. Melynek elmaradhatatlan része mindenféle földi kincs, földi jó, siker és öröm.

Ám minél idősebb valaki mindennél inkább vágyik belső megnyugvásra. Az utolsó pillanatokban pedig a haldokló nem arról panaszkodik, hogy nem dolgozott eleget, hogy nem szerzett nagyobb vagyont, hanem, hogy azt a sok hibát, amit elkövetett nem tudja már helyrehozni és vádolja a lelkiismeret.

Dávid, Izrael királya lett, kincstárában temérdek arany és ezüst, ám mégsem volt boldog, mert ahogy mondja „vétkem szüntelen előttem forog” (Zsolt 51:5). Hasonlított ahhoz a görög népmesebeli királyhoz, aki megbetegedett és senki sem tudott segíteni rajta.

– Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs. – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál...

A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.

Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák közt pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat. – Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte...

A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király. – Szívesen megtenném – mondta a boldog ember –, de ingem nekem még sohasem volt...

S valljuk meg őszintén, mit meg nem adnánk, mit meg nem tennénk mi is az igazi boldogságért, ami független a külső körülményektől. Mit meg nem adnánk a tiszta lelkiismeretért.

Dávid sem aranyért vásárolta meg. Úgy lett övé, hogy letette koronáját és megvallotta, hogy ő a „nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” (Jel.3:17) így lett boldog ember, és Isten kedve szerint való férfiú.

kedd, március 09, 2010

Nem hiába szolgálsz

„És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.” Ésaiás 49,4.

Vannak pillanatok az ember életében, amikor úgy érzi, hogy nincs értelme a munkájának. Néha kimerülünk, elfáradunk, és azt gondoljuk, hogy vége mindennek. Főleg, ha lelki dolgokról van szó, nem túl gyorsan látszik meg az eredmény….
Egyszer, egy vállalkozó együtt érző szívvel mondta: „Szegény testvérem! Nem lehet könnyű neked! Nincs igazán sikerélményed a lelki munka területén! Én villanyszerelő vagyok, és ha elvállalok valamilyen munkát, felmérem azt, azután nekikezdek és a végén boldog örömmel kapcsolom fel a villanyt, mint munkám eredményét! Te ezt az élményt nagyon ritkán érzed! Bár látom, hogy keményen dolgozol az emberi lelkekkel, mégis oly csekély az eredmény!”

Az igaz, hogy a lelki munkát nem lehet a villanyszereléshez hasonlítani, ennek ellenére van valami igazság véleményében. Sok esetben szeretnénk, ha emberek közelednek Istenhez, hogy életük jobbá váljék, mégsem sikerül!
Valahogy ezt érezhette a próféta is! Hiába minden, hasztalanul élem életem, nincs semmi értelme bárminek! De tényleg így van? Fölösleges mindaz, amit az Úrét teszünk?
Nem hinném! Még ha nem is látszik meg az eredmény azonnal, nem szabad feladni! Lehet, hogy majd csak Isten országában látjuk meg az eredmény, mégis fontos a tevékenységed! Mi az, ami megmarad ebből az életből? A ház, a telek, a kocsi, a drágakő mind-mind elvész, megsemmisül, de egy megmarad: amit Jézusért tettél! Egy pohár víz a szomjazónak, egy tál étel az éhezőnek, egy mosoly, ami nem kerül semmibe! Ezek az igazi értékek! Ezek megmaradnak, mert a jellemünket átformálja, és emberi életek változnak meg egyszerű cselekedeteink által!

Ha úgy éreznéd, hogy hiábavaló bármilyen jótetted, ne add fel! Pál apostol által így vigasztal az Úr: „Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” I.Kor. 15,58.

Ma reggel legyen ez a vigaszod…

Kormos Tivadar

hétfő, március 08, 2010

Isten elé vitt gondok

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”

Filippibeliekhez írt levél 4:6

„Semmi ok az aggodalomra!” – ha ezt a mondatot halljuk, azt hiszem ha eddig nem tettük volna, most elkezdünk aggódni. Szinte mindig van okunk aggodalmaskodni, hiszen nehéz az élet, kiszámíthatatlan a jövő, és nem mi irányítjuk a dolgokat. Komolyan gondolta vajon Pál apostol, hogy semmi felől ne aggódjunk?

Pál szerint az aggódásnak nem a felelőtlenség, vagy a nemtörődömség az ellentéte. Nem arra buzdít, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk útján haladni, és majd csak lesz valahogy.

Az aggodalmat nem az győzi le, ha figyelmen kívül hagyjuk a valós problémákat, hanem az, ha Isten elé visszük azokat. Imádságban, könyörgésekben hálával feltárni Isten előtt problémáinkat – ezt kéri tőlünk az Ige.

Ez nem mindig könnyű, mert hitet igényel - önmegváltó módszereink feladását. Teljes átadást igényel, mert ha már odatettük Isten elő terheinket, nem tehetjük meg, hogy újra és újra magunkra vesszük azokat. Türelmet és állhatatosságot igényel, mert a megoldásra sokszor hosszasan kell várnunk.

A hálaadással elmondott könyörgésről Jézus imái jutnak eszembe. Hálát adott mielőtt megvendégelte az 5 kenyérből és 2 halból a sokaságot. Hálát adott, mielőtt az utolsó vacsora alakalmával megtörte a kenyeret és átnyújtotta a poharat. Hálát adott Istennek, mielőtt feltámasztotta volna Lázárt…

A hála ebben az esetben azt fejezi ki, hogy reménykedve, hittel – a bizalmat és a választ megelőlegezve figyelek Isten csodálatos tetteire.

vasárnap, március 07, 2010

Mosolyra fel!

„A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.”
Példabeszédek könyve 17:22

Hányszor mosolyogtál az elmúlt héten az emberekre? Nevettél addig, hogy a könnyed csordult kifelé? Aludtál el úgy, hogy közben rázkódott az egész tested, és vele együtt az ágyad is a nevetésedtől? Mikor voltál utoljára vidám, és mikor adtad át ezt a vidámságot másoknak?

Be kell vallanom, hogy az elmúlt hetem nekem sem bővölködött a fent leírt eseményekben, nem voltam igazán vidám. Sokszor annyira beletemetkezünk a munkába, a minket aggasztó dolgokba, az élet kisebb-nagyobb terheibe, hogy elfelejtjük, milyen is egy kiadós nevetés, és ha véletlenül utolér minket, zavartan szorítjuk össze a szánkat, mert olyan furcsa érzés a vidámság.

Isten ma reggeli üzenete ezt az érzést akarja visszahozni az életedbe. Arra kér, hogy nézz túl a dolgokon; ne félj, ne aggódj, ne légy bánatos, hanem próbálj vidám szívvel tekinteni az előtted álló nehézségekre. Hidd el, a problémák nem attól oldódnak meg, hogy mennyit aggódsz velük kapcsolatban. A rossz napok, nehéz időszakok nem múlnak el gyorsabban, ha bánatos lélekkel küzdöd végig őket. Ő veled él, tudja miken mész keresztül, mert Ő hordja terheidet. A problémák, az élet kérdései az Ő gondviselése miatt oldódnak meg, ezért kérlek, tedd félre a bánatos arcot.

Isten ma reggel arra hív, hogy mosolyogj. Ha felszállsz a tömött buszra, metróra, villamosra, mosolyogj az emberekre, és ne nézz ki üveges, semmitmondó, talán bánatos arccal az ablakon! Isten arra kér ma, hogy legyél vidám, és vidámságodat add át másoknak. Ő melletted jár, bárhova is vezessen az utad, és szeretné látni a mosolyodat, mert gyönyörű.