péntek, december 10, 2010

Ne hátrálj meg!



„És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács 9:62

Ha a ma reggeli Igét egy 18 éves fiatal olvassa, csak két kérdése van: Mi az, hogy eke, és mi az, hogy szarva?

Az eke a gépesítés előtt egy olyan szerszám volt, amivel a talajt megforgatták. Kb 25 cm mélyen, ami felül volt, alulra került, és ami lent volt, ’feljött’. Régen az eke elé ökröt, később lovat fogtak, a ló mindig az előző sor mélyedésében, barázdájában haladt, mert ha nem, girbe-görbe lett a sor.
Az eke „szarvát”, amivel irányították az ekét, a gazda fogta két kézzel, figyelve, hogy a ló egyenesen haladjon előre, mert könnyen kiborult az eke a sorból és sok vesződséggel járt helyretenni.

Jézus korában mindenki tudta és maga elé képzelte a gazdát, amint szánt. Ezt a példát felhasználva, Jézus arra akart figyelmeztetni, hogy aki egyszer rátette kezét az eke „szarvára”, nem foroghat össze-vissza büntetlenül. Mert annak következménye van. Munkája nem ér semmit.

Aki lelki értelemben elindult az úton, annak előre kell tekintenie. Nem fordulhat vissza, mert ha ezt teszi, nem lesz alkalmas Isten országára.
Ma olyan időket élünk, amikor sokan félbehagyják az iskolát, kilépnek a házasságból, nem kitartók kapcsolataikban és valószínű, hogy az Istennel való kapcsolatunkban sem. Pedig csak az jut célba, aki végig, töretlenül kitart, hűséges Istenhez és nem tekint vissza.
A jutalom – Isten országa