csütörtök, december 02, 2010

Krisztus példája


"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké."
(Pál levele a filippiekhez 2:5-10)



Megüresítés, engedelmesség, felmagasztalás - ebben a sorrendben.

Mit jelent megüresítenie Magát olyan Valakinek, Akiben az istenség teljessége lakozott (Kol 2:9)? Mit éreznénk mi, akik Jézushoz képest senkik vagyunk, ha mindenről le kellene mondanunk, amit a múltban szereztünk, úgy megfogható dolgokat, mind a tudást beleértve? Mi lenne, ha újra kellene kezdeni az egész életünket fényévekkel rosszabb körülmények között, mint ahogyan most élünk, teljes amnézia után, teljesen nincstelenül, jó szülőkkel ugyan, de olyanokkal, akik sohasem tudnak beleérezni a mi helyzetünkbe, mert még csak valami hasonlót sem éreztek ahhoz, amit át kell élnünk?


Jézus vállalta a nincstelenséget, a nélkülözést - amitől meg akarta óvni az embert, mert látta előre, hogy fájdalmas, azt mind Neki kellett elviselnie. Jézus azért üresítette mag Magát, hogy mindent megtehessen azért, hogy az ember ne érezze a bőrén, mit jelent reménytelenül meghalni. Ő Maga halt meg reményvesztetten, de az utolsó pillanatig ünnepélyesen ezért a hálátlan világért.

Miért kellett Jézusnak engedelmeskednie? A zsidókhoz írt levél szerint (5:8) Jézusnak a szenvedésekből kellett megtanulnia az engedelmességet. Jézusnak nem volt alkalma a világegyetem Uraként engedelmességet tanulni, hiszen Neki engedelmeskedtek mások, Neki sohasem kellett. Így volt alkalma az ellenségnek Jézust azzal vádolni, hogy csak uralkodni tud, engedelmeskedni nem. Ezt a vádat el kellett oszlatnia Jézusnak itt a Földön. Ha kész Isten törvényeit megtartani, akkor azt bizonyítja, hogy ezek jók, és az ellenség vádjai megdőlnek.

Az Atya részéről a felmagasztalás az egyetlen lehetséges következménye annak a hatalmas tettnek, amit Jézus végbevitt a kereszten. A legnagyobb fájdalmat, a már tovább nem fokozható testi kínokat, az elhagyatottsággal vegyített teljes reménytelenséget, teljesen tudatosan átélni bűn nélkül - Istenként emberi természetben - ezt a csodát nem lehet figyelmen kívül hagynia senkinek. Az el nem bukott világok lakói, a földön élő bűnbe esett emberek, és a bukott angyalok mind el kell, hogy ismerjék Jézusnak a bűnös emberiség érdekében véghezvitt páratlan tettét.

Isten örök időkre minden teremtett lény előtt védve van: Jézus megmutatta, hogy a végsőkig is elmegy azokért, akik bajba kerültek és nem tudják a kiutat!