szombat, november 13, 2010

A vihar szeme

De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az ÚR jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.”

Ézsaiás 52,12

A legnagyobb hurrikán közepén is van a nyugalomnak egy szigete, amit a vihar szeme néven ismernek. Lehet, hogy nem fér el benne egy ember, de lehet pár méter, de akár több kilométer átmérőjű is. Aki a hurrikán közepében van csak a csendet, a nyugalmat érzékeli, pedig körülötte láthatatlanul, vagy csak ritkán láthatóan szinte minden elpusztul. Ha felnéz az égre, a kék égboltot látja. Odabent csend van, szellő is alig jár, míg a vihar hatalmas erővel tombol körülötte. Akik átélték ezt a tapasztalatot, arról számoltak be, hogy több esetben láttak szivárványt. Aki itt együtt mozog a vihar szemével, teljes biztonságban van, még ha később szörnyű dolgokat lát is. Amerre jár, mindenhol a vihar pusztításának nyomaiba botlik. Ha ilyenkor megriad, ha menekülni akar, belefut a viharba és ki tudja mi lesz vele védtelenül. Csak a belső béke a szövetségese, ott kell maradnia a vihar szemében, míg az égiháború el nem oszlik körülötte.

Lehetnek életünkben nagy viharok, láthatunk magunk körül pusztulást, de nem feledhetjük Isten gondviselését. A Hozzá ragaszkodó ember, mindig a vihar szemében utazik. Lehet, hogy néha nem teljesen a közepén, mert előre siet, mert meghátrál, esetleg szélre sodródik, de ösztönösen keresi imában való közelségét, lelkéből áradó nyugalmát, igéje fényét. Mivel nincs örökké tartó égiháború, végül kitartása meghozza az eredményt; a vihar eloszlik és ő meglátja, hogy mindig körülölelte őt Isten szeretete.

Restás László