szombat, november 27, 2010

A hívő ember ereje

„Ezért találkoznak hát helyeslésemmel a Felkentért elviselt erotlenségek, bántalmazások, kényszerítések, üldöztetések, szorongatások; mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok hatalmas.”
2 Korinthus 12,10

„Pál így szól: "amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." (II. Kor. 12:10) Ha felismerjük gyengeségünket, tanuljuk meg, hogy olyan erőben ne bízzunk, amellyel nem rendelkezünk.

Semmi sincs oly nagy hatással viselkedésünk legmélyebb indítékaira, mint Jézus Krisztus megbocsátó szeretetének tudata. Semmi sem gyakorolhat oly erős befolyást a szívre, mint az az állandó tudat, hogy felelősséggel tartozunk Istennek. Istennel kell összeköttetésbe lépnünk, hogy a Szentlélek birtokba vegyen bennünket és alkalmassá tegyen arra, hogy felebarátainkkal is összeköttetésben legyünk. Ezért örüljetek, hogy Krisztus összekötött benneteket Istennel, és így a mennyei család tagjai lehettek.

Mialatt magasabbra néztek önmagatoknál, állandóan tudatában lesztek az emberiség gyengeségének. Minél kevesebbre értékelitek magatokat, annál világosabban és tökéletesebben fogjátok megérteni Üdvözítőtök tökéletességét. Minél szorosabb összeköttetésbe léptek a világosság és erő forrásával, annál nagyobb erő birtokába juttok, hogy Istenért munkálkodjatok.

Semmire sincs nagyobb szükség munkánkban, mint az Istennel való közösség gyakorlati áldásaira. Mindennapi életünk által mutassuk meg, hogy békénk és nyugalmunk van Üdvözítőnkben. Az Úr békéje ragyogja be szívünket. Ő fog szavainknak meggyőző hatalmat kölcsönözni. Az Istennel való közösség megnemesíti a jellemet és az életet. Az emberek észreveszik majd rajtunk - éppúgy mint az első tanítványokon -, hogy Jézussal voltunk. Ez az evangélium szolgájának oly hatalmat kölcsönöz majd, amelyet semmi más nem adhat meg neki. Ne engedje meg, hogy ez a hatalom elvesszen számára.”
(E. G. White: Az evangélium szolgái; Erő a szolgálathoz)