szombat, október 30, 2010

Örömünk forrása

„Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!”
Zsoltár 70,5

Az egyik kedves növényem, virágom a napraforgó. Ha elborul az ég, ha csak alig látszik, hogy merre jár a nap az útján, ő akkor is követi. Reggel keletre néz, este nyugat felé hajtja álomra a fejét. A napraforgó a legpozitívabb élőlény az egész világon, mert mindig a meleg, érlelő sugarakra figyel, mindig feléjük fordul, ezért egész élete tele van fénnyel, meleg napsütéssel.

A keresztyén élet örvendező, örömet hozó, örömmel teli élet. Ennek az örömnek forrása Isten maga. Öröm Istenben lenni, öröm Istent keresni, öröm Isten szabadítására várni. Reggel Isten szava jelenti a lelki békét, az útmutatást; este az ima közelsége ad megnyugvást. Az a legjobb az Isten keresésében, hogy még megtalálható, még segítségül hívható. Aki erre vállalkozik, a legbiztosabb dologra vállalkozik, mert Ő nem rejtőzik el, sőt. Előbb szeretett, előbb keresett, mint mi Őt. Ezért megéri várni Rá. Bármilyen felhő borítsa is addig életünk egét, fénye legyen bármilyen halvány is, a sötétség bárhogy próbálja is elnyomni azt, mi biztosak lehetünk abban, hogy amiképpen az éjre reggel jön, úgy fog megérkezni hozzánk az Isten szabadítása!

Restás László